Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 28 (202. szám) - Beszámoló a Magyar Köztársaság Országgyűlése számára a Magyar Rádió Közalapítvány 2003. április 1. és 2004. február 29. közötti tevékenységéről, valamint a Magyar Rádió Közalapítvány 2003. április 1. és 2004. február 29. közötti tevékenységéről szóló ... - ELNÖK (Mandur László): - GELLÉRT KIS GÁBOR, a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának elnöke, a napirendi pont előadója:
613 kurátorok által képviselt kisebbségi véleményt tartalmazza ez a beszámoló, ezt elfogadták a korábbi kuratóriumi tagok, elnökségi tagok, és miután ez szerepel a beszámolóban mindannyiszor, ezért a kuratórium elnöksége, majd a kuratórium a beszámolót egyhangúlag fogadta el. Azonban ez a tény önmagában, hogy többségi, illetve kisebbségi vélemény szerepel egymás mellett, jelzi, hogy a kuratóri umon belül viták voltak azt illetően, hogy a műsorszolgáltató vajon a törvény szellemének megfelelően teljesítie a kiegyensúlyozott és pártatlan tájékoztatásra vonatkozó kötelezettségeit. (22.20) A korábbi kisebbség álláspontja szerint nem. Kétségtelen, a Magyar Rádiónak a műsorfolyam egészében kell megvalósítania a kiegyensúlyozottságot, a műsorfolyam egészében kell reprezentálnia a pártatlanságot. Mindazáltal - és ez a személyes véleményem is, hozzáteszem, ha ez számít valamit, hogy azért az életemet ebb en a közegben töltöttem javarészt, és elméletileg is igyekeztem valamilyen felkészültséget szerezni az adott tárgyban, a média tárgyában - a közmédiumokban megengedhetetlen akár egyetlen műsor is, amely rendszeresen és vállaltan egyfelé húz, legyen az vilá gnézeti, politikai vagy bármilyen elfogultság. Ez nem megy. Nem fér bele a közszolgálatiság elvébe, gyakorlatába. Úgy találom, találtuk többen, hogy ilyen műsorok bizony vannak a Rádióban, ami természetesen nem teszi semmissé azt, hogy a Magyar Rádió össze gészében kultúraközvetítési kötelezettségeit teljesíti, és színvonalas műsorok sokaságát állítja elő. Ahhoz, hogy ezen változtatni lehessen, olyanfajta akaratra volna, van szükség, amely minimum azzal a belátással bír, hogy a közmédiumok működése semmilyen más relációban nem vizsgálható, csak abban az egy viszonyban, hogy amiért a testület felelős, a Magyar Rádió ugyanis, teljesíti a viszonyokat. Nem vehető figyelembe az, hogy mi a véleményünk a médiavilág egészéről, és hogy ezt politikailag hogyan ítéljük meg, az végképp nem vehető figyelembe. Nem ennek tükrében, hanem önmaga teljesítményében kell, kellett volna megítélni a beszámolási időszak műsorait és az eltéréseket a normától. Ha viszont - és ez már messzebb mutat a beszámolási időszakná l, vonatkozik akár az egész törvényre - valamelyik politikai oldal rokonszenvét kivívja a műsorszolgáltató vezetése, és ez teljesen mindegy, hogy melyik oldal, akkor négy esztendőn keresztül minden további nélkül eltérhet a normáktól, ha a politikai támoga tottságot megkapja. Lényegtelen egyébként, hogy melyik közmédiumról van szó, azt gondolom, hogy ez pontosan ellentétes azzal a szándékkal, amely a törvényt létrehozta. A másik lényeges elem, amely a beszámolóban hangot kap, a gazdálkodás kérdése. Tisztelt Országgyűlés! Itt rendszerint azzal büszkélkedünk, büszkélkedtek elődeink, hogy a Magyar Rádió gazdálkodása kiegyensúlyozott. Mérleg szerint és a számok nyelvén ez valóban így van. Mégis, ha ennek a gazdálkodásnak a szerkezetét megvizsgáljuk, akkor óvatosa bban kell fogalmazni, mert tudnivaló, hogy a Magyar Rádió cashflow helyzete valóban jó. Ha azonban ezt összevetjük azzal, hogy az első számú közrádió vagy az egyetlen közrádió eszközállománya, műszaki felszereléseinek zöme 358 esztendőn belül elavul, ez ek azok az eszközök, amelyeket a műsorkészítéshez közvetlenül használnak, stúdióberendezések, felvevőkészülékek, s a többi, és ezeknek a pótlása nem történik meg időben, nagy értékű műszaki berendezéseket sokkal tovább használnak, mint ahogy azok amortizál ódnak, az épületek, amelyek a jelenlegi telephelyen vannak, részint van két műemléképület és öreg házak, néhány viszonylag korszerű, ami azt jelenti, hogy 25 éves épület is van közöttük, de mindegy, szóval ezeknek az időszakos felújítása rendszerint elmara d, csak a tűzoltásra van éppen pénz. Ha azt vesszük figyelembe, hogy a gazdálkodásból vagy az alulfinanszírozottságból adódóan ezeknek a pótlása nem történik meg időben, akkor már korántsem jó a helyzet, és egy olyan gazdálkodás beállását állapíthatjuk meg , amely egy lefelé gyorsuló spirálra emlékeztet, ezt máshonnan talán ismerjük. Ezt azért is fontosnak tartom megemlíteni, mert a beszámoló e tekintetben ugyan óvatosan fogalmaz, mégis fontosnak tartjuk az alapító tudomására hozni azokat a veszélyeket, amel yeket a jelenlegi helyzet magában rejt.
