Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 28 (202. szám) - Az M5-ös autópálya 3. fázisának megépítéséhez szükséges koncessziós szerződés módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
586 látószögből világítsam meg az M5ös továbbépítésének a problé máját, ami eddig talán még nem így hangzott el. De először: örömmel hallottam, hogy Tóth képviselő úr egy újabb számmal örvendeztetett meg minket az autópályaépítés hosszát illetően. Ma már a 0 és a 800 között alig van olyan természetes szám, amely ne sze repelt volna kitüntetettként annak kapcsán, hogy mennyi kilométer autópálya fog épülni. A másik megállapításom pedig a hitelekhez kapcsolódik. Teljesen igaza van Horváth képviselő úrnak abban, hogy a hitel jó dolog, és nagyon fontos figyelnünk, hogy a hite l mire fordítódik, mire használják fel. De van egy olyan szempont is, amit szintén nagyon érdemes figyelembe venni, ez pedig az, hogy a hitelnek mennyi az ára, mennyit fizetünk azért a pénzért, amit igénybe veszünk, és amit jó célra használunk. Senki nem v itatja, hogy az M5ös autópálya - és minden autópálya - megépítésére nagy szükség van, de azért a feltételeket, azt, hogy ezek milyen körülmények között és milyen feltételek mellett épülnek, kár lenne, sőt hiba lenne figyelmen kívül hagyni. Az elmúlt néhán y hónap arról győzött meg minket, hogy tulajdonképpen maga a kormány sem tudja, hogy milyen módon szeretné az M5ös autópályát továbbépíteni, legalább a technikát illetően. (20.20) Keveredik itt a koncesszió, a koncesszor fogalma, és keveredik a PPP, egy ú jabb és más finanszírozási technika. Az előbb ez pont Szalay Gábor képviselőtársam hozzászólásában volt tetten érhető és felfedezhető. Tehát ezzel az előterjesztéssel az a baj, hogy maga az előterjesztő sincs teljesen tisztában azzal, hogy melyik technikát , hogyan, milyen arányban használja, és mi lesz ennek a vége. A törvényjavaslat, maga a törvény számítási mellékletet, illetve számítási metódust tartalmaz és foglal magában, és magában foglalja az indokoló rész. Az indokolás utolsó mondata egy összegző, t énymegállapító mondat; nem kevesebbet állít, mint annyit, hogy a 160 kilométer autópálya megépítése, huszonhét éven át tartó üzemeltetése mintegy 246 milliárdjába fog kerülni az államnak, és ez kilométerenként 1,5 milliárd forintot tesz ki. Ez úgy, ahogy v an, nem is értelmezhető. Nem is értem, ezt hogyan gondolják, mert ha az ember összeadja annak a táblázatnak az összegeit, akkor egészen más adatok jönnek ki. Én összeadtam. Ennek az autópályának - így megépítve és ezzel a technikával üzemeltetve, a készenl éti díjakat és egyebeket figyelembe véve - pontosan 4,8 milliárd forintba fog kerülni egy kilométere, ami azért, lássuk be, az Európai Unió vagy az európai autópályaépítés árait jelentősen meghaladja. Ez három tételből áll össze. Csak az évente kifizetend ő összeget mondom, amit össze kell szorozni a huszonhéttel. Az első a változó, amit forintban fejezünk ki, ennek az összege évente 6,9 milliárd forint. A második a fix, ami euróban van, 85 millió euró/év kiszámolva. Ha ezt forintra átváltjuk 250 forintos á rfolyamon, 21,25 milliárd forintot tesz ki évente. A harmadik változó tétel a 0,15 millió euró/év, ez pedig 375 milliárd forint. Ha ezeket összeadjuk és összeszorozzuk a huszonhét évvel, akkor ez pontosan 769,5 milliárd forintba fog kerülni. Én nem tudom, hogy ez a viszonylag egyszerű számítási metódus, amely ebből a táblázatból következik, hogyan tudott az indokoló rész utolsó oldalán úgy átalakulni, hogy 1,5 milliárd forint/kilométer a megépítése, és ez magában foglalja a huszonhét év üzemeltetési költség ét. Itt valami nagy zavar van. A nagy zavarral az a baj, hogy azt hiszem, az előterjesztő sincs teljesen tisztában ennek az egésznek a menetével. Az egész valahogyan rosszul van kiszámolva. Tehát hogyan lesz ebből ennyi, amikor az első táblázat ilyen adato kat tartalmaz? Végül tényleg nem lenne baj eldönteni, hogy ez most koncessziós autópályaépítése vagy PPP. A PPPnek megvannak a maga szabályai az Európai Unióban. Ez általában úgy áll össze, hogy egyharmad részt az ország költségvetése visel, egyharmad r észt a magántőke, egyharmad részt pedig az európai uniós források. Az európai uniós forrásoknak, ahogyan kormánypárti képviselőtársaim is elmondták, nyoma nincs. A kormány kötelezettségvállalásának viszont az egyharmadot jelentősen
