Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 28 (202. szám) - Bejelentés népi kezdeményezésről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
488 Idén ez az összeg 328 milliárd. (Dr. Németh Imre felé fordulva:) Nézek a miniszter úrra: ugye, annyi? (Dr. Németh Imre bólint.) 328, tehát 60 százalékkal több. (Moraj a Fidesz soraiban.) A 328 milliárd egészen biztosan nag yon sok igényre nem elég, de éppen 60 százalékkal több, mint három évvel ezelőtt. Nagyon kevés olyan ágazat van, nagyon kevés olyan közös ügyünk van, ahol három év alatt 60 százalékkal több pénzt tudtunk költeni. Tudják, mennyi 328 milliárd forint? Annyi, amennyit családtámogatásra összesen költünk. Meg lehet duplázni a családtámogatást ebből a pénzből. Tudják, mennyi 328 milliárd forint? Amennyit otthonteremtésre összesen költünk. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Miről beszélünk?) Nem tudunk ennél a pénznél többet adni, mert ha adnánk, akkor valakitől el kellene venni. Én nem szeretném senkitől sem elvenni (Moraj az ellenzéki padsorokból.) , mert ha adni szeretnénk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , akkor adót kellene emelni. Én nem szeretnék adót emelni, de ahogy ismerem az önök javaslatát, önök is adót szeretnének csökkenteni. Nem tudunk adni, mert ha adni szeretnénk, akkor azt csak államadósság növeléséből lehetne megtenni. Ahogy ismerem az önök álláspontját meg a saját álláspontu nkat, önök sem szeretnék. Megértést kérek. A közös költségvetésünkből való gazdálkodás felelősséget igényel. Ebben a felelősségben ellenzéknek és kormánynak osztoznia kell. Az a szereposztás egy országban, hogy a kormány felelős a bevételeké rt, az ellenzék pedig felelős a kiadásokért, az nem jó. Azt kérem önöktől, hogy segítsék abban a magyar kormányt, hogy megtarthassa a költségvetését, megtarthassa a közös ügyeink fölött való gazdálkodásban a felelősséget, és ne kényszerítsék arra, hogy oly an lépéseket tegyen, amiről mindnyájan tudjuk, hogy a közös ügyeinknek nem használ. Felelősséget kérek, és mindenkinek a támogatását Magyarországon abban, hogy gondjainkat és a kihívásokat közös költségvetésünk keretei között találjuk meg. Aztán vannak nem szakmai kérdések. Vannak olyan természetű részei ennek a konzultációnak, tüntetésnek, amiről nyilvánvaló, hogy a politika világába tartozik. Én meg azt gondolom, hogy el kell a kettőt egymástól választani. Ha valaki azt mondja, hogy a célja a kormány megd öntése, a célja a politikai destabilizáció, akkor én ezt egyébként az ellenzék politikai pártjainak az oldaláról természetesnek tekintem. (13.20) Lehet ilyen igény - nem tartom szerencsésnek. Nem tartom jónak, szerintem nem áll az ország érdekében. De az n em jó, ha a Magyar Igazság és Élet Pártja kongresszusa testületileg úgy dönt, hogy elmegy a Kossuth téri tüntetőkhöz. Nem jó, mert akarvaakaratlanul abba a gyanúba keveri a magyar gazdákat, abba a gyanúba keveri a tüntetést, hogy nem szakmai célok érdekéb en zajlik, hanem hatalmi, politikai célok érdekében. Ez nem jó, mert nem segít a gazdáknak. A gazdáknak az kell, hogy mielőbb rendezzük az ügyüket. Ennek a lehetőségét pedig ez rontja. Nem jó, ha tévéfelvétel tanúskodik arról, hogy azt súgják az egyik szón ok fülébe, hogy polgári engedetlenségre kell felszólítani. Nem polgári engedetlenség kell, hanem felelős polgári együttműködés kell. Nem jó, ha azt mondja az egyik tüntető az egyik rádióműsorban, vagy egy ellenzéki képviselő innen a parlamentből azt mondja , azzal érvel, hogy nem megállapodni kell, hiszen a cél nem a megállapodás, hanem a kormány megbuktatása. Ez nem jó. Ezek nyilvánvalóan rontják a megállapodás lehetőségét és esélyeit, hiszen mi nem politikai küzdelmet akarunk vívni, hanem megállapodni szer etnénk; megállapodni, mert a magyar falunak ez az érdeke. Szeretnék még egy dolgot szóba hozni, ami messze van a falutól és messze van a földtől. Ha már szóltam, kénytelen vagyok szóba hozni a tegnap nyilvánosságra került ügynöklista dolgát. (Moraj a Fides z soraiban.) Azt szeretném mondani önöknek, hogy gyalázatosnak és szégyenletesnek gondolom azt, hogyha emberek sorsával játszanak. Gyalázatosnak és szégyenletesnek tartom a rosszízű, a méltatlan politikai vádakat és azt, hogy játszanak emberek sorsával. (Z aj.)
