Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 22 (201. szám) - A Nemzeti Sporthivatal felügyeletének változásával összefüggésben szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - SZALAY FERENC (Fidesz):
457 Azt gondolom, hogy végig kellene gondolniuk, hogy mit okoznak ezzel. Presztízsveszteséget a magyar sportban, a diáksportba n, a szabadidősportban, az utánpótlásnevelésben, az élsportban, mindenhol. Kiszámíthatatlan az önök tevékenysége ezen a területen. Mi lehet a célja egy ilyen átszervezésnek? Ha van valami komoly dolog, azt gondolom, az egyik az, amit képviselőtársam mondo tt, valóban a létesítményhelyzet megoldásában talán az önkormányzatok többet tudnak tenni. De a mai helyzetben, amikor az önkormányzatok a túlélésért játszanak? Vagy reméljük, hogy a diáksportnormatívát az önkormányzatok, valóban mind az 1300 forintot gye rekenként, oda fogják adni az intézményeknek? Bízzunk benne. Vagy az lehet az ok, hogy nem jól működött a Miniszterelnöki Hivatal? Nem ellenőrizte igazából a Nemzeti Sporthivatalt? Kiss Péter miniszter úr nem volt képes ellátni a feladatát? Ezt is akkor mo ndjuk ki. De ha nem így van, és átkerül a Belügyminisztériumhoz, talán a lobbierőt akarják növelni, hogy egy nagyobb lobbista legyen a sport mögött, egy olyan miniszter asszonnyal, aki az önkormányzatok érdekeit sem tudja teljes lendülettel és mellszélessé ggel képviselni? Az önkormányzati normatívákat önök ugyanúgy ismerik, mint én. Ez a minisztérium pont a sportért fog harcolni? Pont a sport lesz az a terület, amit majd kiemelten fog kezelni? És elnézést kérek, hogy nem bízom abban, hogy ezt meg tudják ten ni, de a tények erről szólnak. Jó lenne ezt úgy helyre tenni a saját fejükben, hogy mégis mit akarnak ezzel a területtel. Volt egy jól működő Sportminisztérium, talán vissza kellene térni erre a gondolatra. Vagy beszéljünk, mondjuk, a Nemzeti Sporttanácsró l. Milyen feladata van ennek a Nemzeti Sporttanácsnak? Véleményezni kellett volna a költségvetést, gondolom, ezt az elképzelésrendszert is. Nem láttuk a véleményét a Nemzeti Sporttanácsnak. Miért nem? A költségvetésről sem láttuk a véleményét. Minek kellet t akkor létrehozni egy ilyen szervezetet? Hogy elmondhassák magukról, hogy mégis foglalkoznak a sporttal? Szóval, egy nagyon szörnyű helyzetet érzek én itt, és a bizottsági ülésre visszatérve, ugyanezt éreztem ott is. Urbán képviselő úr, biztos vagyok benn e, hasonlókat mondana, mint amit én most elmondok, hogyha szabadna ilyet mondania. Mert egészen biztos, hogy nem lehet sportkérdésben máshogy látni a világot, mint ahogy most egységes egészében elmondtam, elmondtuk erről az oldalról. Önöknek is nyilván van igazságuk, de ez az igazság nagyonnagyon részigazság, nagyonnagyon. Be kellene látniuk, hogy ezt a területet nem tudják igazából a helyén kezelni. A sportnak nincs meg az önök gondolatvilágában a megfelelő helye, képviseleti rendszere, nincsenek elképze lések arról, hogy ez hogyan működhetne. Ha lenne, akkor nem lenne ez a kilátástalan helyzet ebben az országban. Nézzék meg, a rendszerváltás óta mások, a körülöttünk levő országok hogyan kezelik a sportjukat! Sehol nem merül fel az, hogy egy labdarúgó spor tág, vagy az utánpótlásnevelés rendszere, az iskolai testnevelés vagy a szabadidősport milyen helyet kell hogy elfoglaljon ezekben az országokban. Csehország, Szlovákia, Lengyelország, bármelyikről beszélhetünk, mindenki sokkal, de sokkal előrébb helyezi ezt. Ha a tengerentúlra megyünk, az egy külön példa. Az Egyesült Államok elnöke ott van a jégkorongdöntőkön, a kosárlabdadöntőkön, mindenféle sporteseményen, ő személyesen. Nálunk ez hogy működik? Ott egy gimnáziumban egy százméteres folyosón 80 méteren a sporteredményeket hirdetik büszkén, és megneveznek két jó tanulót. Nálunk a sport egész egyszerűen nincs jelen a közgondolkodásban sem. Ahelyett, hogy azon dolgoznánk, hogy elérnénk, hogy a rendszeres testmozgás minden gyereknek alapigényévé váljon, majd f elnőttként evvel élve egészségesen éljen, mi az ellenkezőjét tesszük. Nagyon ronda a feltételezés, amit a végén elmondok. Csak nem az a jó, ha a fiatal generáció számítógép előtt ülve, kocsmáról kocsmára járva, diszkóból kijőve, diszkóba bemenve élje az él etét? Akire igazából az a jellemző, hogy nem foglalkozik semmivel? Mintsem azokkal a gyerekekkel, azokkal a fiatalemberekkel, akik közösségben nevelkedve, legyen ez sportközösség, legyen ez egy tánckar, legyen ez egy énekkar, nevelkedve komoly közösségi ér tékeket tudhatnak magukénak és
