Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 15 (238. szám) - A katasztrófavédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - JUHÁSZ GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár:
4529 Mátrakeresztesen nem az a probléma, hogy a polgármester időben nem intézkedett; ne m is az volt a probléma, hogy nem értette, hogy mi történik; nem is az volt a probléma, hogy ez nem lett katasztrófa sújtotta övezet, hiszen a helyi polgármester még a megyei védelmi bizottság összehívását sem látta indokoltnak akkor, nemhogy a katasztrófa sújtotta övezetté nyilvánítást, ahol nem is ő végezhette volna a mentés vezetését - valószínűleg eszébe sem jutott, hogy ilyenfajta lépésre vetemedjen. Tehát nem erről volt szó, és nem is ez a lényeg. Annyi munkagép volt kint, kérem, hogy nem fértek el tö bben, a szó fizikai értelmében. És amikor itt felsorolásra került, hogy kik vettek részt egy rendkívül jó, összehangolt munkában, akkor azért ne feledkezzünk meg a fővárosi csatornázási szakemberekről, akik ha nem jönnek oda, a mai napig nem működik a csat ornaszolgáltatás Mátrakeresztesen, ami, azért szeretném elmondani, egy olyan, eddig jobbára elhanyagolt és tulajdonképpen minden évben kiöntött településrésze Pásztónak, ahol még a mobiltelefonok sem működtek, ahol napokig az egyedüli információellátást bi ztosító lehetőség a rendőrség által különben azon nyomban felállított híradós kocsi volt. És ezt az alkalmat is szeretném megragadni, hogy megköszönjem nemcsak a mátrakeresztesi munkálatokban részt vevőknek, hanem a Mád környéki munkálatokban részt vevőkne k, vagy most éppen a viharkárok helyreállításában részt vevőknek, szeretném megköszönni mindenkinek a munkáját, hiszen parlamenti vitától függetlenül, hál’ istennek, a jelenlegi keretek között is működik a katasztrófavédelem, és jól működik. Jól működik, h ozzáteszem, még akkor is, ha most már szereztünk tapasztalatot abban, hogy az önkormányzatok a bekövetkezett események után nem mindig képesek levezényelni adott esetben helyesen, gyorsan, praktikusan és szabályszerűen a lakosság kártalanítását. Hiszen ha a mátrakeresztesi példát hozzuk, akkor tisztelettel jelezném önöknek, hogy ma az igazi probléma az, hogy az önkormányzat ül a pénzen, az emberek meg még nem kapták meg a pénzt. Na, ez egy igazi probléma! Annyira igazi probléma, hogy ezt tegnap a tévéhíradó ban is láthattuk. És azt hiszem, hogy amikor arról beszélünk, hogy az állam pénzét felelősséggel költjük, akkor hozzá kell tenni, hogy felelősen kell odaítélni, és akkor kell odaadni, amikor arra szükség van, nem illik rajta sokat ülni. Voltak javaslatok i s a mai általános vitában, és ezek közül a javaslatok közül a Katasztrófavédelmi Alapnak a javaslatát maga a kormány is támogatja. Ugyanakkor szeretném elmondani azt is, hogy úgy, ahogy a Wesselényi Árvízvédelmi Alap kérdéskörében, ezt a kérdést is egy kül ön törvénnyel szeretnénk szabályozni, időben pedig a következő évi költségvetéssel egy időben, azzal szinkronban kell benyújtani a parlament elé. Így a javaslatot köszönjük szépen. Így is érte bírálat ezt a törvényjavaslatot azért, hogy túlságosan komplex, hogy a katasztrófavédelmet szabályozó valamennyi törvényt módosítja. Mi igyekeztünk a módosítást csak arra koncentrálni, amire szükséges, ezért én jó útnak találom azt, hogy a Katasztrófavédelmi Alap egy külön törvényben legyen szabályozva. A mai vitában néhány igazi tévedés is elhangzott. Az egyik ilyen - és ez kimondottan bántó nemcsak a mostani kormányra, hanem minden kormányra , hogy a kormány kivonult a katasztrófaproblémák finanszírozásából. Nem kivonult, hanem éppen fordítva: megteremtette a lehető ségét adott esetben a tűzoltóságok fejlesztésére. És szeretném önöknek elmondani, hogy a kormány az nem bankjegynyomda, hanem bizonyos pénzeket beszed, és ezeket a pénzeket elosztja, és amennyiben ebben az elosztásban ígyúgy, de címzett módon történik meg a visszacsatolása, azt minden esetben okokozati összefüggés indokolja. Tehát én nagy jelentőségűnek találom azt, hogyha a kormány vagy a parlament egyegy törvényben megtalálja egyegy kérdésre a finanszírozás helyét. Ezért úgy hiszem, hogy példaértékű a z, hogy 45 milliárd forintot fordíthatunk a tűzoltók eszközeire, felszerelésére. Ez esetben arról van szó, hogy szeretnénk ennek a felhasználását bővíteni úgy, hogy ez képzésre is felhasználható legyen, hiszen látszik, hogy nemcsak a tűzoltók munkaidőked vezményének az uniós normákhoz való közelítése, ami jogos igénye a tűzoltóknak, hanem a bekerülő felszerelő tűzoltók és adott esetben
