Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 15 (238. szám) - A katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmények vezetőinek, oktatóinak és hallgatóinak jogállásáról szóló 1996. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - KARSAI PÉTER (MDF):
4495 (9.30) Erre ön nyilván számított is, de hála istennek, megvannak, ez öröm, láttuk őket, 80 darab, szépen sorba vannak rakva, katonásan. Az t hiszem, Vadai képviselőtársam általánosított, amikor azt mondta, hogy az ellenzék itt valamiféle hazaárulózással vádolta volna, akkor én félreértettem, de mindenesetre ilyet véltem kihallani, mintha az ellenzék tegnap ismét illetlenül viselkedett volna, és olyan szavakat mondott volna, amit most magamra kellene venni. Tehát azt hiszem, hogy erről biztosan nem lehetett szó, mert ott volt a szakértőnk, kérdeztem tőle, tájékoztatott, tehát valami félrehallásról lehet szó. Ugyanakkor viszont, ha tegnap ott le ttem volna, akkor azt elmondtam volna, amit most is el fogok mondani, az eredendő bűnt nem itt látom és nem ebben a jelen, az asztalunkon fekvő törvényjavaslatban, hanem magában a felsőoktatási törvényben. Mi akkor elmondtuk, azt hiszem, pontosan én mondta m el, és ha jól emlékszem, Pokorni Zoltán is ugyanezt erősítette, és erről szólt sokáig a polémia, hogy igen, a legnagyobb baj a felsőoktatási törvény rajtaütésszerű, ezért eléggé át nem gondolt, mondhatnám talán azt, hogy sokkhatásszerűen bevezetett és be hozott gyakorlata miatt alakult ki. Pont ez a mostani vita is bizonyság arra, hogy ha ez nem így történt volna, akkor most nem tehette volna fel Simicskó István jogosan a kérdést, hogy akkor most mikor is kellett volna előhozni, előtte vagy utána. Tehát am ikor szeptember 1jén elkezdődik egy tanév most a Zrínyin, és a feltételeket most tárgyaljuk meg, mert jószerével most fog kiderülni, hogy akkor, ha elfogadja a parlament, akkor az a kredit nélküli félév hogyan is illeszkedik ebbe az egészbe, hogy az a tíz szemeszter most hogyan is lesz - szóval, akkor úgy hirdették meg ezek szerint az idei tanévet, hogy egyébként pedig ennek a törvényi alapja, felhatalmazása nem volt meg. Tehát önmagában ez már elég skandalum azért ahhoz érzésem szerint, hogy erre azt mond hassa egy felelős ellenzék, hogy bocsánatot kérek, ezt így azért mégse. Arról már nem is beszélve, hogy az Alkotmánybíróságot illene megvárni, még akkor is illene megvárni, tisztelt képviselőtársam, ha jelesül nem ezt a hivatkozott törvényszakaszt fogja es etleg érinteni, de ha mégis érinti az Alkotmánybíróság majdani döntése, akkor bizony azt hiszem, mindaz igazolódik, amiről mi itt most és korábban már beszéltünk. Tehát igazából nekem és a Magyar Demokrata Fórumnak nem a törvényjavaslattal van gondunk, his zen ha a logikáját nézzük, akkor persze, hogy meg kell csinálni ennek a jogállásnak az átalakítását, hiszen a hivatásos vagy a szerződéses haderőre való átállásnak a következményeit természetesen a törvényben követni kell. Tehát nem ezzel van önmagában gon dunk, hanem azzal, hogy bizony annyi belátásnak csak kellett volna lennie a kormányzatban, hogy megvárja például azt, hogy mi történik az Alkotmánybíróságon, de még egyszer mondom: a főfő bajunk magával a felsőoktatásról szóló törvény ilyetén elfogadásáva l van, hogy nem hagytunk, nem hagyunk időt egy szerves átalakulásra, mint ahogy egyébként ezt több ország példája is mutatta, hogy ott sikerült jobban a bolognai folyamatot felépíteni, ahol megfelelő időt találtak arra, hogy szépen, módszeresen felépítik. Akkor most visszakérdeznék képviselő asszonyhoz is. Amikor tavaly itt élénk vitát folytattunk, ha jól emlékszem, azonnali kérdés, sőt interpelláció formájában is arról, hogy most akkor a szabadszállási kiképzőközpont lesz bezárva vagy melyik, végül nyitva maradt a tapolcai, ezt követően, egy jó fél év elteltével bezár a tapolcai és eljön Szentendrére. Szóval, ez a fajta átgondolatlanság, kapkodás, hűbelebalázs módjára való döntés, ez az, amiben szerintem az ellenzék nem lehet partner, ezt nem igazolhatja az zal, hogy most az előttünk lévő törvényjavaslatot megszavazza, így egyetértek Simicskó Istvánnal is, hogy a legjobb lenne visszavonni ezt a törvényjavaslatot, kedves miniszter úr, és utána az Alkotmánybíróságot megvárva, és újból gondolkodva a dolgon, talá n meg lehet tenni.
