Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 14 (237. szám) - Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - LENÁRTEK ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
4354 6. §. Ez a paragrafus a 2007. évtől megszünteti a munkáltatói személyi jövedelemadómegállapítás rendszerét, helyette az adómegállapítás jogát az állami adóhatósághoz rendeli. Ez az a dolo g, amivel szemben, azt hiszem, az adózók legnagyobb része szembesülni fog, hogy ezáltal nem a saját munkáltatója vonja le az adót, hanem egy külső szervezet, az adóhatóság. Kinek lesz ez jó? Egyrészt tudni kell azt, hogy a magánszemélyek egyik hányada önad ózással fizeti be az adóját, őket ez nem érdekli, de nyilvánvaló, hogy a másik hányadának ez évtől volt arra lehetősége, hogy adóhatósági adómegállapítást kérjen. Ebben az évben ezzel a lehetőséggel az adózók 0,5 százaléka élt, magyarán, ez majdhogynem a n ullával egyenértékű. Jó, azt elfogadjuk, hogy ebben az évben került bevezetésre, de azért mégiscsak riasztó ez a szám ahhoz, hogy mi erre építsünk. A munkáltatói adómegállapításnak viszont hagyományai vannak, ez jól kialakított forma, 17 éve zökkenőmentese n működik, valószínűleg visszafejlődés lenne ennek a formának az abszolút megszüntetése. Ha már szóba kerülhetne itt változtatás, akkor legalább meg kellene hagyni a választási lehetőséget a munkavállalók részéről, már csak azért is, mert ma egy munkaválla ló bizonyára jobban bízik a cégnél dolgozó munkatársában, akivel nyilván naponta találkozik, együtt ebédel, és nyilván jobban meg tud bízni benne, mint abban a távoli, láthatatlan adóhivatalban, amelyiktől ezután elvárja, hogy pontosan teljesítse az adóbev allási kötelezettségét. Mi a helyzet az adóhatóságnál? Ez egyértelműen a feladatok bővülésével járna az adóhatóságnál, ami egyrészt többletlétszámot, másrészt számítástechnikai fejlesztéseket, többletfejlesztéseket jelent - nem is keveset, erről szó esett a bizottsági üléseken is , és nyilván itt a beruházásra, úgy tudom, már vannak is jelentkezők. De nem is ez a probléma vele, hanem igazán a működtetés során jelentkezik majd az állami szektorban egy többletköltség nyilván, akár számítástechnika, akár embe r áll mögötte. Harmadrészt pedig továbbra sem csökkentené a munkáltatók és a kifizetők feladatait, hiszen a javaslatban megfogalmazott adatszolgáltatási rendszer kialakítása jelentős többletterheket jelentene a munkáltatónál és a kifizetőnél. A 8. § is has onlóan kellemetlen intézkedéseket hoz a vállalkozók életére vonatkozóan, ugyanis a javaslat az egyéni adó- és járuléknyilvántartási rendszer kialakítása érdekében a munkáltatók és a kifizetők terhére bevezet egy személyre lebontott bevallási kötelezettség et. Az adatok bevallását havonta, a tárgyhót követő 12éig elektronikus úton vagy gépi adathordozón kell teljesíteni. Ez a rendelkezés szinte vonzza a problémákat. Először is tisztázzuk, hogy eddig ilyen tartalmú adatszolgáltatást évente egyszer kellett te ljesíteniük a foglalkoztatóknak a nyugdíjbiztosítási igazgatóságok felé, ezentúl az állami adóhatóság felé havonta kell majd. Másodszor: csak interneten vagy gépi adathordozón lehet majd ezt a kötelezettséget teljesí teni. Erre ma a kisvállalkozók nincsenek felkészülve; számítástechnikai beruházási igény, informatikai szakemberigény, illetve többletköltség kell ahhoz, hogy ez valóban jól működjön. Valószínűsíthető az első időben az is, hogy a hibás bevallásokból több l esz, mint az eddigiek folyamán, hiszen évente csak egyszer kellett, és akkor jobban oda tudott figyelni a kis- és középvállalkozó, most ezt a szolgáltatást évente 12szer kell megtennie. Az APEHre a központosított adatbázis kiépítése további feladatokat r óhat. És érdemes lenne itt is megvizsgálni, hogy miért nem a társadalombiztosítási szerveknél jelenleg kialakított nyilvántartási rendszert teszik alkalmassá ezeknek a levált funkcióknak az ellátására. Az is probléma, hogy az Egészségbiztosítási Pénztár és a nyugdíjbiztosítási főhatóság eddig valamennyi bevallási kötelezettségből adódó feladat ellenőrzését teljesíteni tudta. Itt volt a megfelelő munkatárs, itt volt a megfelelő szakemberháttér és tapasztalat. Indokolatlan az, hogy ez most átkerül máshova. J ellemző erre a paragrafusra, kedves képviselőtársaim, hogy az eddigi két bővített mondat helyett, az egyszerűsítés jegyében, 26 pontból álló adatnyilvántartási kötelezettséget ír elő, aminek
