Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 22 (201. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/14230. szám), valamint a Magyar Köztársaság alkot... - DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
428 kiszolgáltatottság, a döntésképtelenség. Valahogy így működnek a diktatúrák, így működn ek az elnyomó rendszerek. Nem a megtestesült gonoszt látjuk, nem feketék és fehérek a szereplők, hanem a körülöttünk lévő - ahogy az előbb mondtam - hétköznapi emberek sorsáról van szó. Ezért valóban kellő érzékenységgel kell ehhez a témához nyúlnunk, de k ellő határozottsággal is, hogy próbáljunk világosan látni, és egyszer s mindenkorra tisztázni azt, ami mögöttünk van. Ennek kapcsán itt megint csak szeretnék utalni arra, hogy ebben a Házban ma is elhangzott már olyan szónoklat, amely felhívta a figyelmet arra, hogy az ügynökkérdés mögött milyen emberi sorsok húzódnak meg. Így van, képviselőtársaim, ezt csak aláhúzni tudjuk mindannyian. Bizony, emberi drámák vannak, és bizony kellő empátia, beleérző képesség kell mindannyiunk részéről ahhoz, hogy ezeket áté rezzük. Valóban nagyon sok ember kiszolgáltatott volt, nagyon sok ember rendkívül nehéz helyzetben volt, és azért adta a nevét olyasmihez, amit talán ma már szégyell, és ma már úgy gondolkodik róla, hogy helytelen volt. De, tisztelt képviselőtársaim, itt i s szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez mind igaz, de ne feledjük el, hogy a történetnek van egy másik oldala is. Ugyanis szintén voltak ebben az országban milliók, akik nem írták alá azokat a bizonyos papírokat, akik nem vállalkoztak ezekre a kompr omisszumokra, akik nem adták a nevüket, és inkább vállalták a nehezebb utat. És ezzel sorsok törtek ketté, karrierek mentek tönkre, hiszen látjuk az elmúlt hetek, hónapok fejleményeiből is, amikor napvilágra kerülnek ügynökügyek, feljelentettek embereket, akik a hivatali ranglétrán az illető előtt voltak, és soha nem kerültek oda vissza. Velük, az áldozatokkal, az ő lelkivilágukkal nem érdemes foglalkoznunk? Még egyszer hangsúlyoznám: természetesen az ügynökök mögött, az ügynökkérdés mögött is ugyanolyan em beri dráma van, de azt gondolom, féloldalas a gondolkodásmódunk, ha nem tesszük oda: és mi van az áldozatokkal, mi van azzal a sok millió emberrel, akikről írták a jelentést? Akiknek a saját élete ezért futott zsákutcába, mert nem voltak hajlandók megkötni ezeket a kompromisszumokat, mert nem álltak be a sorba, mert nem gondolták azt, hogy rendben, aláírom azt a papírt, csak hogy menjek előre a ranglétrán. Azt mondták, hogy inkább nem - és velük mi van? Velük foglalkozunk? Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gon dolom, hogy számunkra az ő sorsuk is ugyanolyan fontos kell hogy legyen, sőt, ha úgy tetszik, bizonyos szempontból fontosabb, mint azoké, akik működtették az elnyomó rendszert. Ezért a Szabad Demokraták Szövetsége az előttünk lévő törvényjavaslattal kapcso latban alapvetően azon az állásponton van, hogy helyesli, hogy ilyen javaslat született, és helyeseljük azt, hogy a parlament elé került; vitatkozzunk róla, mert ezt a kérdést most már illendő lenne lezárni a magyar társadalom számára. Nincs illúziónk, a l ezárás nem úgy történik meg, hogy majd döntünk róla egykét hónap múlva a parlamentben, és azt mondjuk, hogy vége van. Csodát! Nem lesz vége, mert több év, akár évtized is eltelik, míg azt mondhatjuk, hogy lezártuk ezeket a kérdéseket, de a parlament és a törvényalkotás szintjén egyszer el kell érni oda, hogy azt mondjuk, hogy ezt a kérdést elrendeztük tisztességgel, és ez a célunk. Azt gondoljuk, hogy ezen a javaslaton változtatni kell; azt majd el fogom mondani, hogy szerintünk mely pontokon. De alapvetőe n, hogy itt van a javaslat előttünk, ezzel egyetértünk, és ezért minden dicséret megilleti az előterjesztőket, hogy ezt a fontos kérdést - és hangsúlyoznám: a társadalmat érdeklő kérdést - idehozták a parlament elé. (11.10) Nos, mielőtt az álláspontunkat k ifejteném, hadd utaljak itt a parlamentben is - tisztelt képviselőtársaim figyelmére igényt tartva - arra, hogy milyen előzményei voltak ennek a törvényjavaslatnak, hogyan is állt ez az ügy, hiszen oly sokat mondjuk, hogy itt van adóssága az egész társadal omnak, az egész politikának arra vonatkozólag, hogy hogyan tudta elrendezni ezt a kérdést. Emlékezzünk rá, hogy a rendszerváltás után felmerült ez az igény. Donáth képviselő úr hivatkozott is a DemszkyHackféle javaslatra. Valóban, ez volt az első javasla t arra vonatkozóan, hogy ezt a kérdést tisztázzuk. Megjegyzem, érdemes tudni, hogy akkoriban, amikor ez a javaslat
