Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 13 (236. szám) - Mádl Ferenc köztársasági elnök átirata az Országgyűléshez államtitkári felmentésről: - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
4188 5,6 százalék volt a munkanélküliség, amikor önök átvették a kormányt 2002ben, most 7 százalék fölött vagyunk. Ráadásul tudjuk jól, hogy a fiatalok körében ma már minden negyedik fiatal munkanélküli. Szlovákia vonatkozásában inkább egy másik példát kellett vol na hoznia, például azt, hogy hogyan sikerült Szlovákiának Magyarországot ebben a versenyben megelőzve elérnie azt, hogy Szlovákia hamarosan az autógyártás vonatkozásában Európa ötödik legnagyobb autógyártója lesz. Az adók vonatkozásában azt mondta, hogy az összes adóterhelés, pontosabban a társasági adóról beszélt, a társasági adóról azt mondta, hogy ez alacsonyabb, mint néhány, ön által kiemelt országot figyelembe véve. Ha az összes adóterhelést figyelembe vesszük, miniszterelnök úr, akkor a keleteurópai volt szocialista országok közül Magyarországon a legmagasabb az adóterhelés. Ezt ma már mindenki tudja, ezek szerint ön az egyetlen kivétel, aki ezzel nincs tisztában. Az általános forgalmi adó vonatkozásában is azt tudom mondani, hogy ebben is Magyarorszá gon a legmagasabb a terhelés. Úgy látom, hogy ezt ön most már kezdi érteni; örülök, ha e tekintetben esetleg a következő héten történő bejelentések vonatkozásában majd valami kedvező változást tapasztalhatunk. Arról viszont elfeledkezett számot adni, minis zterelnök úr, hogy az elmúlt három esztendőben önök 33szor emeltek adót és hat új adót vezettek be, miközben az elmúlt három évben is folyamatosan arról hallottunk, hogy csökkenteni akarják az adókat. Ezekkel az intézkedésekkel tavaly is és az idén is töb b mint 500 milliárd forintot vettek ki az adófizetők zsebéből. A nemzetközi megítélésünk vonatkozásában pedig azt tudom önnek mondani, csak arra kérem önt, hogy a Merryll Linch legutóbbi elemzését olvassa el, amelyik egyszerűen azt írta az államháztartás h elyzetéről, hogy rettenetes. Nem én mondom ezt, hanem a Merryll Linch elemzői mondják ezt. Javaslom, hogy figyelmesen tanulmányozza a hitelminősítő intézetek elmúlt hetekbeli jelentéseit, ahol folyamatosan minden héten Magyarország államadósságát leminősít ették. A gazdasági teljesítményről is szólt miniszterelnök úr. Az ipari export csökkent, a munkanélküliség nőtt, a központi költségvetés hiánya az egész évre tervezett hiány mértékét gyakorlatilag el fogja érni június végére, az államadósság drámai mértékb en nőtt, 4200 milliárddal növelték az államadósságot, és növelték az adóterheket is. Úgyhogy azt kérem, miniszterelnök úr, hogy vagy egy kicsit alaposabban tanulmányozza a gazdaságról szóló adatokat, vagy keressen magának új tanácsadókat. Köszönöm, hogy me ghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Herényi Károly frakcióvezető urat illeti a szó, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezetőjét. (13.30) HERÉNYI KÁROLY (MDF) : Köszönöm szépen a szót, elnö k asszony. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Egyet kell értenünk abban, hogy ez a helyzet, ami mára kialakult, semmiképpen sem jó. Akármelyik mutatót nézzük, és akárhogy nézzük, ennek az országnak az esélyei, az adottságai, a képességei, a készsége i sokkal jobbak, mint ahol most tart. Ideje lenne megvizsgálni az okokat, hogy miért tartunk itt. Ha számba vesszük az elmúlt 15 vagy 17 esztendő eseményeit, akkor egy dolgot biztosan meg tudunk állapítani: az, hogy ma Magyarország ott tart, ahol tart, egy dologra visszavezethető az okok között. Mégpedig arra, hogy a legtöbb politikai, gazdasági döntés, ami hosszú távúnak kellett volna, hogy minősüljön, általában rövid távú szempontok alapján döntetett el. Ha egy ország folyamatosan ezt a politikát folytatj a, akkor nemhogy a versenyképességét növeli, de előbb vagy utóbb a versenyben le fog maradni, és az esélyei romlani fognak. El kell hogy jöjjön 15 esztendővel a rendszerváltás után az az időszak, amikor a politika szereplői képesek megegyezni hosszú távú
