Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 13 (236. szám) - Mádl Ferenc köztársasági elnök átirata az Országgyűléshez államtitkári felmentésről: - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
4184 Én az előbbi magatartással nem foglalkoznék; azt gondolom, hogy talán nem az én dolgom. Az utóbbi viszont mindenképpen lehetőséget ad arra, hogy az elmúlt években tanúsítottól eltérő magatartást folytatva kezdjünk el az ország számára talán legfontosabb kérdésekről nyugodtan, őszintén és reálisan beszélni. Ahhoz, hogy legyenek közös cselekvéseink a magyar gazdaságban, gondolom, az a legelső, hogy legalább abban egyetértünk, hogy hol tartunk, milyen az ország állapota m a, milyen a gazdaság állapota ma, melyek a legnagyobb lehetőségek, melyek a legnagyobb kihívások, és milyen dolgunk van ezeknek megfelelni vagy ezekre válaszolni. Fenyeget bennünket mindig a veszély, ha a gazdaság a politikai vita tárgya lesz, hogy valamil yen egyoldalú közelítés és értékelés vonzó csapdájába esünk. Próbálom én elkerülni ezt a csapdát, próbálok olyan képet rajzolni, amely megpróbál az árnyalatokra is odafigyelni, amely nem egyegy kiragadott számmal akar valamilyen politikai szándékhoz igazo lást keresni, hanem sokkal inkább a reális értékelés igényével fogalmazódik meg. Hol tartunk 2005 tavaszán, mi az a helyzet, amelyből ki kell indulni, ha a következő év adó, költségvetéspolitikáját, gazdaságpolitikáját, fejlesztéspolitikáját csináljuk? N em kívánom önöket nagyon sok számmal untatni, és nem kívánok belemenni olyan részletekbe, amelyek egy szóbeli előadásban talán nehezen követhetők. Arra a régióra próbálok meg koncentrálni, amely Magyarország számára a legfontosabb, ahol versengünk: Lengyel ország, a Cseh Köztársaság, Szlovákia és Magyarország négyese futja a versenyt ebben a régióban elsősorban, ők azok, akik fejlettségük okán, gazdaságuk, társadalmuk szerkezete okán leginkább vetélytársai egymásnak. E négy ország versengésében lehet értelme zni szinte valamennyi ország teljesítményét. Ha egy hosszabb periódust nézünk, '98tól 2004ig, amely másfél kormányzási időszakot ölel fel, akkor azt látjuk, hogy bizony Magyarország volt az, amely növekedésben, jövedelemtermelésben a legjobb teljesítmény t nyújtotta a négy országon belül, de ez hat év. Ha az utolsó három évet nézzük, akkor azt látjuk, hogy egy olyan ország van, amely Magyarországot megelőzi növekedésben, ez Szlovákia. A másik két országra ez nem igaz. Ebben a képzeletbeli rangsorban Magyar ország az utolsó három évben csak a második tudott lenni. Nézzük meg, hogy mi is az, ami igazából hajtja Szlovákiát! Valaki azt mondja, például az, hogy a működőtőkebefektetések minden más országét meghaladóan növekszenek Szlovákiában - sokszor hallottam ezt az elmúlt hetekben. Azt kell mondjam, hogy ez nem igaz, tehát itt egészen nyilvánvalóan egy szakmai vagy politikai félreértés vagy tévedés áldozatai vagyunk. Magyarországon például a tavalyi évben több mint kétszer nagyobb volt a működőtőkebefektetés, mint Szlovákiában. Ha azt nézzük, hogy összesen mennyi tőke érkezett Szlovákiába, akkor a helyzet többékevésbé hasonló: Magyarországon több mint kétszer annyi működő tőke van jelen külföldről, mint Szlovákiában. Mi akkor a megoldás? Mi akkor a titok? Mi az, ami hajtja Szlovákiát? Ami egészen biztosan, az legalább két dolog, hölgyeim és uraim. Az egyik, hogy Szlovákiában 17 százalék a munkanélküliség. A 17 százalékos munkanélküliséghez a magyar átlagos bérhez képest egy 20 százalékkal alacsonyabb bér társu l. (13.10) Teljesen természetes, hogy egy olyan ország, amelynek a nemzeti közös jövedelme eleve 20 százalékkal alacsonyabb, mint a miénk, ahol igen magas a munkanélküliség - elképesztően magas, majdnem háromszorosa a magyarnak , alacsonyabbak a bérek 20 százalékkal, természetesen ez az ország a gazdaságának a fejlesztésében olyan szakaszban van körülbelül, mint mi voltunk ’9596 környékén. Szlovákia olcsó bérekkel húzza a gazdaságát, Szlovákia olcsó bérekkel próbálja meg vonzani a tőkét. Én nem javasolnám ezt magunknak. Szerintem nekünk nem Szlovákia e tekintetben a példa, nem Szlovákia az, amellyel meg kell küzdenünk, mert Szlovákiával, alacsony bérekkel szerintem nem akarunk megküzdeni. Az az igazság, hogy nekünk inkább, valóban, a magas hozzáadott érték ű termelés vonzásával, még több tőke vonzásával kell versenyképesnek lennünk.
