Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 8 (235. szám) - Az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
4083 Köszönöm szépen, képviselő asszony . Most pedig megadom a szót Csáky Andrásnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek, 15 perces időkeretben. Parancsoljon! DR. CSÁKY ANDRÁS , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Államtit kár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolom, abban egyetértünk, hogy a rendszerváltoztatás óta az egészségügyi szolgáltatás körén belül a gyógyszerellátás, a lakosságnak a gyógyszerhez való hozzájutása egy üde színfoltnak tekinthető. Konszenzus volt a z egész gyógyszerforgalmazás kialakításának, patikák alapításának, tulajdonlási viszonyának jogszabályi keretekbe foglalását illetően, és kialakult egy, a lakosság megelégedésére szolgáló gyógyszertári hálózat, amely az örvendetes módon évről évre folyamat osan növekvő gyógyszerkészletet biztosította a lakosságnak. Ha vita volt közöttünk, akkor tulajdonképpen a befogadások sebessége, illetve a szokásos ellenzékkormánypárt között az évenként kialakuló gyógyszertámogatás mértéke, a gyógyszerkassza nagysága te kintetében volt. Emlékezzünk vissza, bő egy évvel ezelőtt, tulajdonképpen mindenfajta előzmény nélkül, legalábbis észlelhető előzmény nélkül megjelent egy tanulmány Magyarországon a Gazdasági Versenyhivatal részéről, amiről kiderült, hogy senki nem rendelt e meg, legalábbis akiket kérdeztünk, mind azt mondták, hogy ők ilyen tanulmányt nem rendeltek. A Gazdasági Versenyhivatal nagyon ráért, úgy gondolta, hogy na, akkor most a gyógyszerforgalmazás kérdésében letesz az asztalra egy javaslatot, amely lényegében egy teljes liberalizációt, annak a liberalizációnak a képét vetítette elénk, és amely a klasszikus piac szabályait a gyógyszer forgalmazására alkalmazandónak, kívánatosnak tartotta. Arra is emlékszünk - a jelenlévők túlnyomó többsége az egészségügyi bizott ság tagja , hogy akkor ezt a tanulmányt az egészségügyi bizottság megtárgyalta a kormány jeles képviselőinek jelenlétében, és egységes volt az álláspont, miszerint nincs igény és szükség arra, hogy a gyógyszerpiacot liberalizáljuk. Igaz, közben jöttek a h írek, hogy az európai uniós csatlakozás miatt mindenféleképpen változtatni kell a hatályos jogszabályokon, ez kötelezettségünk; de ez olyan ellentmondásos volt, valóban, ahogy Mézes Éva említette volt, hogy egy kódex jellegű, egységes új gyógyszertörvény k észüljön, vagy pedig ezeknek a szükséges változtatásoknak a meglévő törvényekbe történő átvezetésével ez letudható. Néhány héttel ezelőtt megkaptuk ezt az anyagot. Sürgősséget kért a kormány; mérlegelendő a kérése, hiszen valóban, november 1jétől hatályba kell lépni, és összességében, ha az ember végigfutotta, olyan nagy gondot nem látott ezzel kapcsolatban, mint ami itt már eddig elhangzott. Két súlyos kérdés van, az egyik a felelősség kérdése, a másik pedig az árszabályozás, árrés kérdése. Mielőtt erre r átérnék, azért néhány kisebb jellegű észrevételt engedjenek meg számomra. A 10. § szabályozza a tájékoztatás kérdéskörét, azon belül is a (4) bekezdés azt mondja, hogy amennyiben nem közvetlenül betegnek való kiadásra szánják a gyógyszert, akkor a csomagol áson el lehet tekinteni a magyar nyelvű ismertetéstől, sőt nem is kell mindenféle szükséges adatot feltüntetni. (10.20) Nemcsak azért, mert büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, és óvjuk a magyar nyelvet, de a különböző nyelvi ismeretek miatt is a később iek folyamán komoly vitákra adhatnak okot, hogy ki hogyan fordít le éppenséggel egy adott alkalmazási előírást. Tehát nem vagyok benne biztos, hogy ez feltétlenül jó. Szerintem ragaszkodjunk hozzá, hogy igenis magyarul, egyértelműen, a későbbiek folyamán a vitákat kizárandó lehessen csak ezeket az ismertetéseket megtenni. A 27. § lehetőséget biztosít arra, hogy a fogyasztóvédelmi felügyelőség mellett most már az OGYI is indíthasson eljárásokat. Nekem eszembe jut az a, számomra azóta is megoldatlan kérdés, a közegészségügyi hatósági eljárás kapcsán a honvédség jogosítványa és az ÁNTSZ jogosítványa. Időnként visszatérően tapasztaljuk, hogy a két szék közt a padlóra esik mind a két szervezet. Magát az egész irányítási rendszert valahogy egyértelművé kellene ten ni ebből a szempontból, hogy ne vesszenek el ezek a kérdések, hogy az egyik szervezet arra vár, hogy hátha már a másik elkezdte,