Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 7 (234. szám) - A közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - HALÁSZ JÁNOS (Fidesz):
4025 kiépülésének lehettünk tanúi az elmúlt tizenöt évben. Az önkéntesen vállalt, anyagi érdekektől mentes, de mindenkor mások javát szolgáló tevékenység hazai befogadását a rendszerváltás politikai változásai tették lehetővé. Az önkéntesség, a másokért ellenszolgáltatás nélkül végzett munka elvála szthatatlan a keresztény szellemiségtől is. Nem csodálkozhatunk azon, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy szabadon lehetett vállalni az önkéntes munkát, hihetetlen energiák szabadultak fel. Az együttérzés bölcsebbé is tesz, ahogyan ma Sólyom László, Magy arország megválasztott köztársasági elnöke mondta a beszédében; nemcsak a fejünket kell felemelni, hanem a szívünket is. Ezért nem meglepő, hogy arra a kérdésre, miért vállalják sokan az önkéntes segítést, gyakran ezt a választ adják: mert szeretnék teljes ebbé tenni az életüket. Az életünket igenis azzal tehetjük teljesebbé, ha támogatjuk a gyengéket, elesetteket, a rászorulókat. A mások segítésére létrejött civil szervezetek sokaságának szüksége van munkája támogatásához az állam segítésére, de legalább a jóindulatú semlegességére. Hiszen a növekedés eredményei nyilvánvalóan csak akkor válnak társadalmi és közgazdasági értelemben is elfogadottá, ha még inkább megerősödhetnek ezek a szervezetek, amennyiben megerősödik a civil szektor önkéntes tevékenységének a szolgáltató szerepe. A kormányzatnak elkötelezettnek kell lennie a jóléti szolgáltatások vegyes rendszere mellett, és ösztönöznie kell a nonprofit szervezeteket a szolidaritáson alapuló karitatív tevékenységükben is. A nemzetközi gyakorlatban többféle m eghatározása van az állampolgárok által végzett önkéntes tevékenységnek. Az önkéntes munka olyan szabadon választott, kényszer és ellenszolgáltatás nélkül mások javára végzett tevékenység, amely anyagi érdekektől mentes. Ugyanakkor az önkéntességen alapuló munkavégzés azt is jelenti, hogy a segíteni szándékozó állampolgár vagy polgárok közössége szabad akaratából oda ajánlja fel térítésmentesen a munkáját, oda csatlakozik, ahová önkéntesen akar. A mai hatályos szabályozás - az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény feltételei mellett - a társadalmi szervezetek tagjainak tevékenységi részvételt biztosít a másoknak, de a szervezet érdekében végzett önkéntes segítésre. Felvetődik a kérdés, miért kell - ha egyáltalán kell - az önkéntes munkavégzést, az ön kéntes segítő tevékenységet külön törvényben szabályozni. Alapvetően talán kettős oka lehet ennek a szabályozásnak. Egyrészről a társadalmi szervezetekben végzett önkéntes segítés elsősorban a társadalmi szervezet érdekében végzett munkavégzés, tehát az ön kéntes segítők egy meghatározott szervezeti cél biztosítására végzik tevékenységüket. Másrészt az állampolgári öntevékenység mások javára történő gyakorlása a mai magyar jogban ismeretlen, ugyanakkor több törvénybe ütközik az önkéntes segítés mint nem tipi kus munkavégzés. Változtatni kell, kellett tehát ezen a helyzeten. Az önkéntesen vállalt munkát végzők mozgósítása, az önkéntes munka igénybevétele a '90es évek elején a civil szerveződéseknél jelenik meg, de erre a nem tipikus munkavégzési formára szüksé g van az állam által fenntartott intézményekben, így a szociális, az egészségügyi, a polgári védelmi, a tűzvédelmi vagy a kulturális ellátás területén. (19.10) Az önként végzett munkát preventívnek is tekinthetjük, hiszen megelőző, gyógyító hatást gyakorol az állampolgárra mint egyénre, de egyéni hasznosságán túl jelentős társadalmi haszna is van, hiszen széles társadalmi körben intézményesíti az önkéntes segítés jogviszonyát. Az önkéntességben juthat kifejezésre az állampolgári elkötelezettség és felelőssé gvállalás, melyben jelentős szerepe van az egymás közti bizalomnak. Az önkéntes segítés olyan emberi erőforrás, amelyet a nemzetgazdaság egyre több ágazatában használni kell. A polgári kormány már 2001ben, az önkéntesek nemzetközi éve alkalmából rendezvén ysorozatot indított, és kiterjedt kutatásokat végzett az önkéntes tevékenységről. Ugyanakkor elsősorban a Szociális és Családügyi Minisztérium vezetésével és koordinálásával elkezdődhetett az önkéntes tevékenység jogszabályi feltételeinek kidolgozása, vala mint annak a
