Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 7 (234. szám) - A közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - PETTKÓ ANDRÁS (MDF):
4016 A kommunis ta diktatúra és a szocializmus kiátkozta a polgári értékeket, betiltotta vagy perifériára szorította a civil szervezeteket, hogy helyettük az államilag ellenőrzött szervezeteket hozza létre. Az önkéntes munkát végzőket pedig több esetben megfigyelték, gyan ús alaknak tartották. Az erősen centralizált, paternalista pártállam mindenütt jelen akart lenni, mindent látni és tudni akart. Ezzel tökéletesítette az orwelli Big Brother szerepét. A nyolcvanas évektől kezdve egyre több civil mozgalom, szakmai szervezet, önkéntes munkát vállaló polgár jelent meg, amit a szocialista rezsim egyre rosszabb és rosszabb hatásfokkal tudott ellenőrizni. Magyarországon ma 5060 ezer civil szervezet van bejegyezve, amelynek 40 százaléka alapítvány. Az alapítványok rendkívül gyors szaporodását nagyrészt a rendszerváltoztatás körüli bizonytalanságok okozták. A korai kilencvenes éveknek két bűvös szava volt, a vállalkozás és az alapítvány. Ahhoz azonban, hogy az alapítványok polgári módon működhessenek, elsősorban polgári társadalomra lett volna szükség. Ebben a tekintetben, köszönhetően a negyven év államszocializmusának, meglehetősen elmaradottak voltunk. Hazánkban az alapítványok, egyesületek jelentős része, egyharmada nem működik, a másik része, további egyharmada csak vegetál, és a fennmaradó harmad tesz igazán eleget feladatának. Számos alapítványt, egyesületet a saját tőkéjéért folytatott harcok és lobbiérdekek jellemzik. Mindezen jelenségek mögött az állam gazdasági és politikai szerepeinek felcseréléséről és tökéletes zűrzavará ról van szó. Az elmúlt 15 évben jó néhány fontos törvény született a civil társadalom megerősödéséért, hatékonyságának növeléséért és munkájának elismerése érdekében. Ma már senki sem vitathatja, hogy többek között a nemzeti civil alapprogramról szóló törv ény elfogadásával egy új korszak kezdődött a civil szervezetek életében. Az MDF képviselőjeként ezért is szavaztam igennel a törvény végszavazásakor. Úgy gondolom, mindaddig nem lesz hatékony civil élet Magyarországon, amíg nem lesz erős, nagy és önálló, a politika mindenféle játékától független, az állampolgárok valódi érdekeit képviselő a szervezetek túlnyomó többsége. Minél több szervezetnek a megerősödés útját kell járnia. Ehhez szükséges az Országgyűlés által most tárgyalt törvényjavaslat elfogadása is , mert vannak ilyen civilek, és ezen szervezeteknek kell megerősödni, emancipálódni, és a mindenkori államhatalomtól és pártoktól függetlenedni, mert ezen szervezetek segíthetik elő azt, hogy az alattvalói létből szabad állampolgárokká váljanak, és kiszaba duljanak az individuális menekülési utak zsákutcájából honfitársaink százezrei. E szervezetek szervezésében, keretei között vállalnak már ma is egyre többen önkéntes munkát. És bár ma még pontos számot nem tudunk, arra csak a törvényjavaslat elfogadása utá n vállalkozhatunk majd, a felmérések szerint mintegy 400 ezer önkéntes segítő jogi státusát rendezzük most, akik által éves szinten több mint 35 millió 500 ezer az elvégzett munkaóra. Tisztelt Képviselőtársaim! Merjük kimondani, régi adósságunkat törlesszü k a mai napon a társadalomnak, az önkéntes munkát végzőknek, egy normálisan működő ország érdekében. Mindannyian tudjuk, az általuk elvégzett munka a társadalom számára nélkülözhetetlen tevékenység. Az elmúlt 4050 évben megtanították a társadalom többségé nek, hogy minden helyzetben egyéni túlélési stratégiát alakítson ki, és ha különösen baj éri, mindig vonuljon vissza a legszűkebb privát szférájába, azaz ne keresse sorstársait, ne szövetkezzen, ne legyen szolidáris a saját közösségével. Mint ahogy a szirm ok virágokká állnak össze, a virágok csokrokba fűződnek, s a csokrok koszorúkká rendeződnek, úgy képes ez a társadalom kollektívan megvédeni saját érdekeit. Ehhez azonban valódi, polgári életvirágra van szükségünk, amelynek alapját a létbiztonsághoz szokot t többségi társadalom birtokolja. A jólét azonban nem elég ahhoz, hogy jó létben éljünk, kellenek a valódi közösségi erők és szerveződések, az igazi civil szervezetek, amelyeknek saját autonómiájuk van, saját forrásokkal rendelkeznek, és biztos társadalmi hátteret tudnak maguk mögött, azaz legitimek. (18.20) Egy normális országban, ahol felelős nemzeti kormány dolgozik, ez így van. A rendszerváltozás után tizenöt évvel ennek az új tá rsadalomnak az alapjait kell megteremtenünk, és ennek a társadalmi
