Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 7 (234. szám) - A cégben fennálló vagyoni hányadát rosszhiszeműen átruházó személy felelősségének megállapítása érdekében a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény, valamint a csődeljárásról, a felszámolási ... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár:
3984 jutnak hozzá jogos követeléseikhez, vagy azoknak csak a töredékét kapják meg. Javaslatunk szerint ilyenkor meg kell vonni a korlátolt felelősség törvény i kedvezményét a volt tulajdonostól. Kétségtelen, hogy a törvényjavaslatban szereplő jogi megoldással nem minden, az általános vitában felszólaló tisztelt képviselő kolléga értett egyet. Répássy Róbert és Herényi Károly képviselő urak megfogalmazták azt az aggályukat, hogy amennyiben egy volt tag, illetve részvényes felelősségét a bíróság a felperes kereseti kérelmére a hitelezői követelés teljes mértékéig megállapítja, tehát a tag korábbi korlátozott felelősségét korlátlan felelősséggé minősíti át, ezzel a társasági jog alapvető rendelkezéseivel ellenkező döntés születik: a volt tag, részvényes büntetőjogi jellegű szankcióban részesül. Különösen igaz ez akkor, amikor korábban csak néhány ezer forint értékű vagyoni hányaddal rendelkezett, és a hitelezői köve telés több millió forintos nagyságrendű. Azt is aggályosnak találták, hogy a törvényjavaslat nem határozza meg egzakt módon, mit kell jóhiszemű, illetve rosszhiszemű magatartáson, vagyonátruházáson érteni. Amikor a képviselő urak kifogásaikat megfogalmaztá k, a törvényjavaslat lényegi rendelkezéseit támadták, melyek nélkül - álláspontunk szerint - a törvényjavaslat alapvető célja hiúsulna meg. Mint azt az expozémban is hangsúlyoztam, a felelősségkorlátozás általános szabályának átfordítása nem ismeretlen a t ársasági jogban. A társasági törvény 56. §ának (3) bekezdése a törvényjavaslatban meghatározott esetnél sokkal általánosabb formában, de hasonló tartalommal mondja ki azt, hogy azok a tagok, akik a társaság elkülönült jogi személyiségével és korlátlan fel elősségével a hitelezők rovására visszaéltek, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a megszűnt társaság ki nem elégített kötelezettségeiért. Jelen esetben egy jobban körülhatárolt magatartás szolgálhat alapul arra, hogy a volt tag felelősségének kiterjesz tését jogerős ítélet megállapíthassa. A bírósági eljárásra csak abban az esetben kerülhet sor, ha már törlési eljárás vagy felszámolási eljárás van folyamatban, és ennek során bebizonyosodott, hogy a hitelezők nem juthatnak hozzá jogos követeléseikhez. A t örlési, illetve felszámolási eljárás és a volt tag elleni perindítás között tehát közvetlen, okokozati összefüggés feltételezhető, és a bíróság a perben csak ennek bizonyítását követően állapíthatja meg a volt tag korlátlan felelősségét, feltéve, hogy vag yoni hányadának átruházása során rosszhiszeműen járt el. Ebben a perben a bizonyítási teher elsősorban a perbe vont tulajdonost terheli, akinek lehetősége van bizonyítani azt, hogy vagyonrészének átruházása során jóhiszeműen járt el, illetve hogy az üzletr ész átruházásának időpontjában a társaság még fizetőképes volt. Ha a bizonyítási eljárás eredményeként a bíróság megállapítja a volt tag, részvényes korlátlan felelősségét, ez kétségtelenül szankcióval jár, azonban ez a szankció egyértelműen polgári jogi. Határozottan cáfolom tehát azt az állítást, hogy a törvényjavaslat rendelkezéseinek a büntetőjogban lenne a helye. A törvényjavaslatban szereplő, a volt tag rosszhiszeműségére, illetve jóhiszeműségének bizonyítására vonatkozó rendelkezések is kifejezetten polgári jogi jellegűek. A polgári törvénykönyv egészén végigvonul a jóhiszemű, illetve rosszhiszemű joggyakorlás jogkövetkezményeire vonatkozó rendelkezések sora. A jóhiszemű joggyakorlás elve a Ptk. egyik alapelvi szintű szabálya, de az egyes dologi jogi, illetve kötelmi jogi rendelkezések között is szerepel rendelkezés például arra vonatkozóan, aki jogalap nélkül, de jóhiszeműen birtokol valamit. A jóhiszeműség külön tényállás az eladó kártérítési kötelezettségének megállapítása körében, illetve a Ptk. re ndelkezéseket tartalmaz például a rosszhiszemű álképviselőre vagy birtokosra nézve is. A jóhiszeműség, illetve rosszhiszeműség megállapítására az adott eset körülményeit mérlegelve, sajátosságait figyelembe véve kerülhet sor, melyről jogvita esetén mindig a bíróság dönt. Felmerült olyan észrevétel is, hogy a törvényjavaslat elfogadása esetén néhány részvény birtokosát, illetve egy százezer forintos üzletrész korábbi tulajdonosát kötelezni lehetne többmilliós adósság megtérítésére. A szabályozás egészéből az onban az következik, hogy a bíróság csak abban
