Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 21 (200. szám) - A távhőszolgáltatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - ELNÖK (Mandur László): - NÉMETH ZSOLT (független):
393 adunk? A gázár 1500 köbméter és 3000 köbméter jelenleg, ha nem tudná a képviselő úr, minden egyes gáztávfűtéses lakásnál érvényesül. Érdekes módon én elemeztem az ön beszédét az előző parlamenti ülésen, amit ebben a témakörben elmon dott. Ott nagyon szépen elfogadta azt, hogy ott 45 forint alatt van a gáz köbmétere ezekben az esetekben. Így is számolta ki a 120 ezer forintos távfűtéses bekerülési költségnél, 45 forinttal számolta a gázt, és nem 60 forinttal. Jelen pillanatban, pontosa n mondom, minden egyes távfűtésben részt vevő legkevesebb - attól függ, hogy milyen rendszerben működik - 13 forint 30 fillér támogatástól 18 forint 60 fillér támogatásig kap egy köbméter gázra eső gigajoule távhőmennyiségnél. Úgyhogy semmilyen körülmények között ez a formáció, amit javasolhatnak... - olyan jó politikai indíttatás, én ezt egy jó politikai gegnek, ötletnek tartom, amivel lehet majd a televízió előtt vitatkozni, lehet, hogy holnap ott is fogunk vitatkozni, de hogy ezt nem fogjuk elfogadni, az egész biztos, és nem támogatható. Köszönöm szépen. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Másfél perc technikai szünet. (Szünet: 0.16 - 0.21 Elnök: Mandur László Jegyző: Podolák György) ELNÖK (Mandur László) : Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk akkor a m unkánkat. Megadom a szót Németh Zsolt független képviselőnek, tízperces időkeretben. Parancsoljon! NÉMETH ZSOLT (független) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A távhőszolgáltatást legalább három szempontból kell vizsgálnunk. Az első: mi ndenekelőtt mint egy kényelmi jellegű közszolgáltatást kell jellemeznünk, amely mára sokak számára inkább a kiszolgáltatottság érzését kelti. Erről beszéltünk sokat, hogy mi a megoldás: vagy az, hogy valaki kiköltözik abból az épületből, ahol távhőszolgált atás van, vagy leválik róla, erről is beszéltünk. És itt hadd említsem meg újra azt, hogy nemcsak az egyéni, éppen a rendszerből kiváló fogyasztó érdekét kellene védeni, hanem a többiét is, aki éppen marad. Hiszen ha nagy tömegű kiválás történik, akkor pro gnosztizálható az alapdíjak növekedése, hiszen ugyanannyi általános költség kevesebb fogyasztóra fog hárulni. Beszélnünk kell a távhőszolgáltatásnak az energiagazdálkodási szerepéről is, mivel kapcsolt energiatermelés, és a viszonylag egyszerűen megvalósít ható energiahordozóváltás lehetőségét is magában rejti. A harmadik fontos tulajdonsága a települési, de tágabb körben is hasznos környezetvédelmi előny a többi hőtermelési módokkal szemben. A cél az kell hogy legyen, hogy a hőfogyasztás mérése, amit már a z 1998. évi törvény is kötelezővé tett a szolgáltatók számára a hőközpontokban, a fogyasztói rendszereken egészen a díjfizetőkig megvalósuljon. Az elmúlt években több pályázat igyekezett ösztönzést biztosítani a társasházak, lakóközösségek részére energiat akarékosságot eredményező szabályozó és költségosztó készülékek felszerelésére. Ennek ellenére még mindig túlnyomó többségben vannak azok az épületek, amelyekben ezt nem tudták megvalósítani. Köztudott, hogy a társasházakban lakók anyagi helyzete, fizetőké pessége igen nagy mértékben differenciált, jelentős azoknak a száma, akik a lakás rezsiköltségeit sem képesek kifizetni. A társasházak lakásonkénti hőfogyasztásszabályozását és elszámolását biztosító rendszereknek az a tulajdonsága, hogy csak száz százalé kos kiépítettség mellett működnek. Ezek alapján érthető, hogy miért nem tudták megoldani a távfűtéses tömbházak túlnyomó részében még ma sem ezeknek a
