Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 1 (232. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Mit teljesített 3 év alatt a Medgyessy-Gyurcsány kormány az oktatás, az egészségügy, a szociálpolitika, az ifjúságpolitika és a kulturális politika területén” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz):
3820 Megindult az egészségügyi ápolás és a szociális szolgáltatások integrálása. Elkezdődött a gyógyászati segédeszközök kölcsönzése. 2004ben 40 milliárdos egészségügyi fejlesztési hitelprogram lett el fogadva. Elkészült a sürgősségi ellátás új rendszere, közel ötven mentőállomás lett felújítva, tíz új állomás épült, új rohamkocsik álltak be, és folyamatos a mentőgépkocsik cseréje. Nőttek az informatikára, a gyógyfürdői szolgáltatásokra, a drogprevenciór a, a hajléktalanok egészségügyi ellátására fordítható források. Új szívérrendszeri és onkológiai centrumok kezdték el működésüket, megalakult az Egészségügyi Szakdolgozók Kamarája, elkészült az új minimumfeltételekről szóló szabályozás, a szakképzési rezi densi rendszer átalakítása, és megvannak az uniós jogharmonizációnak megfelelő szabályozások. Tisztelt Ház! A felsorolt, korántsem teljes, de így is szép számú intézkedések, a kétségtelenül kisebbnagyobb eredmények ellenére mégis jogosan érezzük azt, hogy az egészségügy így nem jó. Pont fél éve, az akkori vitanapon Gyurcsány miniszterelnök úr is így kezdte beszédét: “nem vitatható, a magyar egészségügy beteg, a betegség legegyértelműbb tünete a magyar állampolgárok elégedetlensége.” Igen, elégedetlenek a s zervezetlenség, a kiszolgáltatottság, a sokszor személytelen ellátás miatt, szenvednek a hálapénztől. A kapacitásokban, hozzáférhetőségben észlelt súlyos területi egyenlőtlenségek, a torz forráselosztás, a szakemberhiány pedig az esélyegyenlőséget kérdőjel ezi meg. Az állam, a politika állandó kudarcként éli meg a feszültségeket, a gondok újratermelődését. Az ellátók frusztráltak a teljesíthetetlen elvárások, a leterhelések miatt, magasabb uniós béreket akarnak, és közben foggalkörömmel védik valós és vélt érdekeiket. Tehát mindenki elégedetlen, mindenki változást akar. De mi kell az érdemi változáshoz? Csak vázlatosan néhány gondolat. Politikai akarat. A szakmai mellett a politikai alapelvekben való megegyezés. Szemléletváltás. Le kell számolni a “több pénz t az egészségügybe, és ez önmagában mindent megold” szemlélettel. Ezt igazolja, hogy a rossz szerkezetben juttatott jelentős többletforrás - elhangzott, három év alatt plusz 60 százalék, ezermilliárd - sem hozott lényegi javulást. Be kell látni, el kell fo gadni, hogy a közfinanszírozhatóság az ország gazdasági folyamataitól függ, és az a realitás, hogy a növekvő befektetés, a több munkahely, a több bér és az ebből adódó növekvő járulék- és adóbevétel teszi lehetővé a növekvő egészségügyi ráfordítást. Fordít ott sorrend nincs. Az egészségügy a működés, a tulajdonviszonyok tekintetében nem maradhat a gazdasági alapfolyamatoktól eltérő irányban, s végül ki kell mondani, közpénzből csak a tényleges szükségleteket lehet kielégíteni, és nem az igényeket. Erre, a ko rszerűbb szemlélet irányába történik egyre több lépés, főleg az utóbbi hetekben. Ilyen a regionalitás, a gyógyítóközpontúságot az egészségközpontúság váltja fel. A kormány deklaráltan nem az egészségügy ügyéért, hanem a több egészségért, az igazságosabb hozzáférésért, a jobb ellátási színvonalért, illetőleg a forráselosztás érdekében kíván tenni. Ezt a célt szolgálja a huszonegy lépés. Itt a biztosítási elv erősítése, a járulékfizetés rendbetétele, a sürgősségi ellátás, a háziorvosi és járóbetegellátó re ndszer fejlesztése a preferálás célja. Az egészségügy tehát változást akar. De ahogy Hegel mondja, ha változást akarunk, valamin változtatni is kell. Ez egy folyamat, a változás részesei mi vagyunk, s annyi változik, amennyit mi magunk változunk és változt atunk. Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Hozzászólásra megadom a szót Kontrát Károly képviselő úrnak, Fidesz. DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kárpáti Zsuzsa képviselőtársam fi gyelmébe ajánlom - hozzászólására is reagálva - azt a gyakorlatot, amelyet 2002 nyarán Kiss Péter kancelláriaminiszter úr követett, amikor is a Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatóját - aki egyébként jól látta el a munkáját - kirúgatta, és he lyette sógorát nyomta be ebbe a tisztségbe. Azóta Vas megyében a köztisztviselők és hivatásosok körében elterjedt az a félelmes mondat, hogy