Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 21 (200. szám) - A távhőszolgáltatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Mandur László): - DEÁK ANDRÁS (Fidesz):
382 érdekvédelemnél egy zárt kör van. A tulajdonos az önkormányzat és az ármegállapító hatóság, a szolgáltató is általában önkormányzati tulajdon, és ha a fogyasztók valamiért reklamálnak, nem fogadják el az árakat - amire külön hangsúlyt fektet a törvény, hogy az áraknak mit kell tükrözniük , akkor egy önmagába záródó körhöz tud csak fordulni, és a t örvénytervezet megpróbálja kiküszöbölni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , hogy a fogyasztók ne legyenek kiszolgáltatottak. Itt azért még pontosításra és javításra szorul a törvénytervezet. Köszönöm. ELNÖK (Mandur László) : K öszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra jelentkezett Szanyi Tibor államtitkár úr. Parancsoljon! DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Csak szeretném az Országgyűlést emlékeztetni arra, hogy ennek a törvénynek nincsen költségvetési paragrafusa, következésképpen ezek nem tartoznak a tárgyhoz, még akkor sem, hogyha propagandisztikus célból ezt az egyébként meglehetősen rossz Fideszjavaslatot többször is el kell mondani egy nap. Köszönöm s zépen. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Felszólalásra következik Deák András, a Fidesz képviselője. Öné a szó, tízperces időkeretben. DEÁK ANDRÁS (Fidesz) : Reményeim szerint nem fogom tíz percig igénybe venni az Országgyűlés figyelmét. Ahogy Lázár k épviselőtársam már elmondta, végül is ez egy szakmai törvény, egy régebbi törvény módosítása, szakmai módosítás, ha már van az országban egy várakozás, és azt le kellene hűteni. Nem fog semmi megváltozni, bizonyos szakmai kérdésekben módosulnak az álláspon tok, a fogyasztóvédelmi felügyelőség bizonyos jogköröket átvesz, koherenciát teremt a törvények között. Nem fog a fogyasztók számára látványos változást hozni. Úgy gondoljuk, hogy ezek a szükséges változtatások támogathatók. (23.30) Azonban - ha már Szanyi államtitkár úr figyelmeztetett, hogy ennek a törvénynek nincs költségvetési vonzata - bizonyos dolgokat el kell mondanom, ami kimaradt ebből a törvényből. A történelem hozott minket ebbe a helyzetbe. Amikor a hetvenes években megépültek a házgyári lakások , a panelek, az valójában az egyszerűbb - ezt anyagi értelemben mondom - lehetőségek között élő emberek számára volt kitörési pont, és ezekbe a lakásokba szegényebb emberek költöztek be. Ezt nem bántásként mondom, mert a hetvenes években egy értelmiségi ug yanúgy szegénynek számított, mint egy egyszerű kétkezi munkás; tehát azok az emberek, akik ide beköltöztek, az akkori társadalomban is a szegényebbek közé számítottak. Majd a nyolcvanas évek végén, a rendszerváltás küszöbén ezeket az ingatlanokat rásózták - ez talán rossz szó - az állampolgárokra, mindenkire, aki ott lakott. Megfenyegették őket azzal, hogy jönnek az igazi piaci bérek, és jobban járnak, ha megvásárolják a saját lakásaikat. Aztán a kilencvenes évek elejéig - már nem emlékszem pontosan, vagy 1 991ig vagy 1992ig - a reális költségek mintegy kétharmada állami támogatás volt, ami lényegében megszűnt vagy drámai gyorsasággal lecsökkent, és rendkívül magas díjat állapítottak meg; ez akkor még átalánydíjban ment. Az 1993as távhőtörvény szabta meg a tulajdonviszonyokat. A szolgáltató felelősségét egészen az osztóig vagy a hőközpontokig adta meg, azon túl pedig a tulajdonosokra bízta a hálózat műszaki rendbetételét, és - tegyük hozzá, mert nagyon fontos - az összes konfliktust, ami az osztó után kezdő dött a fogyasztók felé, az összes árvitát és fizetési problémát egy elegáns mozdulattal átpasszolta. Azt mondta a szolgáltató, ez már nem az én részem, én szolgáltatok a háznak vagy az ezerlakásos nagy háztömbnek - mivel panelekről van szó, tényleg akár ez er lakásról is szó lehet , az
