Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 1 (232. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Mit teljesített 3 év alatt a Medgyessy-Gyurcsány kormány az oktatás, az egészségügy, a szociálpolitika, az ifjúságpolitika és a kulturális politika területén” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. MÉZES ÉVA (SZDSZ):
3807 megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , akiknek fontos ez, pontosan az idősek. Ebben értünk egyet Gógl képviselőtársammal. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban. ) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Mézes Éva képviselő asszonynak, SZDSZ. DR. MÉZES ÉVA (SZDSZ) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a magyar liberálisok szemével kell visszanézni az elmúlt három é vre, az egészségügy vonatkozásában a Szabad Demokraták Szövetségének választási programját, illetve annak is az egészségügyi részét kell először megemlítenem, mert úgy érezzük, most is büszkén vállalhatjuk azt, és az abban leírtak most is ugyanolyan aktuál isak, mint akkor voltak. Egy rövid mondatot hadd idézzek: “A magyar egészségügy részeiben megreformálhatatlan, gyökeres változásra van szükség. E változás legfontosabb célja nem lehet más, mint a lakosság egészségi állapotának gyors és hatékony javítása, a z egészségügyi ellátórendszer szerkezetének és finanszírozási rendszerének egyidejű megváltoztatása.” Amiben egészen biztos vagyok: az egészségi állapot javítása mindannyiunknak egyformán a célja. Amiben nem vagyunk egészen egyformák, az a gyorsaság. Én az t látom a problémák egyikének az elmúlt három évben, hogy az a munka, ami folyt az egészségügyi kormányzásban, ami szerintem egy nagy munka volt, szinte folyamatosan nagy munka volt, de nem volt elég határozott, kicsit bizonytalankodó volt, és így nagy fel ületet adott azoknak a támadásoknak, amik végül is bizonyos törvényeket egészen ellehetetlenítettek, másokat pedig megkurtítottak. Akkor is és most is azt gondoljuk, hogy a szabályozott piac intézményeinek a megteremtése volna az egyik legfontosabb kérdés abban, hogy az egészségügytől mérhető változást vagy javulást várhassunk. Ebben próbált annak idején az intézményi törvény lépést tenni, amit mi természetesen kevésnek tartottunk. Mindettől függetlenül támogattuk, mert úgy érezzük, hogy az elmúlt évre is a z jellemző, hogy a dolog szinte megy a maga útján, a privatizáció működik a háziorvosok esetében már majdnem száz százalékban, a patikáknál szintúgy. A járóbetegellátás nagy része is átalakult már különféle közhasznú és egyéb társaságokká, tehát tulajdonk éppen a tőkebeáramlás valamilyen szinten működik, de nincs meg egy rendszer, nincs meg az a szabályozottság, hogy egy önkormányzati kórház jól működik Zalaegerszegen, de nem működik jól az ország egy másik részén, ugyanígy a privatizált járóbetegrendelő i tt jól működik, egy másik helyen nem működik olyan jól. Tehát nem tudjuk megadni azt az esélyegyenlőséget a betegeknek, hogy mindenki számára ugyanaz a színvonal elérhető legyen, vagy legalábbis hasonló színvonal. A privatizációnak és a magántőkének az egé szségügybe való bevonását mi kezdettől fogva hangoztattuk. Úgy érezzük, hogy ebben sem volna igazán, elméletileg nagy különbség a kormánypártok között, csak a módszer és ennek is a leszabályozottsága az, ami várat marára, és ami meglassítja. Természetesen tudnunk kell, hogy ehhez hozzájárulnak bizonyos financiális problémák is, a bizonytalanság ebben is ott van. (11.40) Tehát az, aki tőkét akar befektetni a magyar egészségügybe, nem igazán tudja, hogy mire számíthat, hiszen a gazdaság általános változásához képest, az aktuális költségvetéshez képest nem lehet hosszabb távra tervezni. Visszatérve még egy pillanatra az eredeti gondolatomhoz, tehát a választási programunkhoz, azt gondolom, hogy mi is kiálltunk amellett akkor, hogy a diplomásminimálbér valósulj on meg, illetve emelkedjen meg. Bármennyi viharon is ment át ez azóta, és bármennyire is nehézségeket okozott a költségvetésben, most is azt állítom, hogy arra szükség volt, mert az egészségügynek a működőképessége, azt gondolom, csak ezzel együtt volt ily en szinten is fenntartható.
