Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 1 (232. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Mit teljesített 3 év alatt a Medgyessy-Gyurcsány kormány az oktatás, az egészségügy, a szociálpolitika, az ifjúságpolitika és a kulturális politika területén” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3794 Hogy mi mindent tett a kormány például a szociálpolitika terén, arról egy vázlatos, felsorolásszerű összefoglalót hallhattunk az állam titkár úrtól. Nem szólt arról, hogy mi mindent nem tett a kormány ezalatt a három év alatt, ami mögöttünk van. Jó lenne, hogyha a tárgyszerű felsorolást az ellenzéki oldal nem vonná kétségbe, mert tényeket sorolt, ezeket tényleg tette a kormány. Lehet ezek re mondani, hogy kis lépések, kisebbnagyobb lépések, de mindegyik azt célozta, hogy a különböző rétegeknek az életkörülményeit megpróbálja javítani. Amikor a családi pótlék jelentős mértékű emeléséről döntött a kormány, ezt tette, amikor néhány, speciális élethelyzetben lévő rétegre gondolva megváltoztatta a korábbi szabályozást, ezt tette, amikor az ikreket nevelőknek nagyobb összegű támogatást adott, vagy az apáknak odaadta az öt napot a gyermek születése után, amikor döntött a tankönyv ingyenes igénybev ételi lehetőségéről, illetve a gyermekétkeztetés támogatásának a kiszélesítéséről, mindig ilyen lépéseket tett, és ezek, azt gondolom, helyénvaló lépések, és ezt el kell ismerni. Nagyon sok mindent tett a nyugdíjasokért, azt gondolom, hogy erején felül, me rt például a 13. havi nyugdíj bevezetése igen megerőltető anyagi terhet jelent a kormánynak, de megígérte és megtette, és azt gondolom, hogy ebben az országban két és fél millió nyugdíjas élvezi ennek az előnyét. És kis lépéseket tett a hajléktalanellátás javítása irányában, és lépéseket tett valóban a lakástámogatási rendszer korrekciója irányában. Ezek a lépések valóban elsősorban korrekciós jellegű lépések voltak. Amikor azt mondtam, hogy szólni akarok arról is, hogy mit nem tett a kormány, akkor arra go ndoltam, hogy a szociálpolitikában nem hajtott végre nagyívű fordulatot. Nem hajtotta végre azt a baloldali fordulatot, amit egyébként a Medgyessykormány már megígért, nem csinált reformot, jóllehet nekilátott ennek a munkának, a szociális tárcánál nagyon komoly koncepcionális háttér, előkészítő munka indult el ennek irányában. Hiszen az egész segélyezési, szociális ellátási rendszerünket ideje alaposan újragondolni, ideje megfogalmazni, különösen, hogy az Unió tagországa lettünk, valamilyen szociális min imumot, ahonnan indítani kellene mindenki számára a megélhetést, az ellátást. Időszerű lenne szakítani azzal a máig hagyományosan alkalmazott megoldással, hogy az egy főre jutó jövedelem alapján mérünk családokat, osztogatunk támogatásokat, támogatásra val ó jogosultságot, vagy nem, fogyasztási egységekben lenne célszerű gondolkodni. És még egyszer mondom, ez a típusú reform, előkészítő munka elindult a szociális tárcánál - és aztán egy kicsit abbamaradt. Azt gondolom, hogy a kormány ezek alatt az évek alatt dolgozott, de nem tett csodát, és irreális dolog bármelyik kormánytól azt várni, hogy egykéthárom év alatt csodát tegyen. A társadalom állapotát mérő paraméterek között vannak objektív mérőszámok, és vannak szubjektív, a társadalom mentális állapotára u taló jelek. Ezek a mérőszámok azonban rövid távon, egykét év vonatkozásában nem mozdulnak el nagyon érzékelhető módon. A jövedelemdifferencia távolságával szoktuk mérni a szegénység növekedését vagy csökkenését, mérni szoktuk a gyermekszegénységet, tíz ré szre osztva az országot, tíz decilisre osztva az országot, hogy az alsó decilis és a fölső decilis távolsága mekkora, hogy a gyermekek nagyobb mennyiségben hol helyezkednek el. Mérni szoktuk objektív mérőszámmal a munkanélküliséget, illetve a foglalkoztatá st. Ezek a mutatók nagyonnagyon piciket mozognak hónapról hónapra. És sokkal nehezebben mérhetőek azok a kérdések, amikről Pokorni Zoltán beszélt előttem, amelyek a társadalom mentális állapotát írják le, hogy tudniillik hogyan alakul az öngyilkosságok sz áma, hogy hogyan alakul az alkoholfogyasztás, az alkoholizmus terjede vagy csökken, vagy éppen a drogfogyasztás hogyan alakul. Én azt gondolom, hogy egyértelműen megállapítható, ha mérleget készítünk, hogy ugrásszerű javulás nem következett be ezek alatt az évek alatt; de talán azt is egyértelműen meg kellene tudnunk állapítani közösen, hogy drámai romlás sem. Azt gondolom, hogy ha az ellenzék képes lenne arra,
