Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. június 1 (232. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Mit teljesített 3 év alatt a Medgyessy-Gyurcsány kormány az oktatás, az egészségügy, a szociálpolitika, az ifjúságpolitika és a kulturális politika területén” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - ARATÓ GERGELY oktatási minisztériumi államtitkár:
3783 Végezetül: szeretném megköszönni a Fidesznek ezt a kezdeményezést, hiszen volt lehetőségünk arra, hogy elmondhattuk, hogy mit csinált a szociálliberális kormány az elm últ három évben. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Megadom a szót Arató Gergely oktatási minisztériumi államtitkár úrnak. ARATÓ GERGELY oktatási minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Ti sztelt Ház! Három évvel ezelőtt a szocialistaszabad demokrata kormányzat világos társadalmi kép alapján aktív és cselekvő kormányzásba kezdett. Ennek a programnak az egyik sarkköve az oktatás, egy igazságosabb, modernebb oktatási rendszer megteremtése, am ely minden gyereknek esélyt, minden társadalmi csoportnak felemelkedési lehetőséget, az országnak képzett, kulturált embereket, piacképes, modern munkaerőt biztosít. Néhány szót mégiscsak el kell vesztegetnünk arra, hogy mi volt az az örökség, amelyet 2002ben átvettünk. Mit mutatnak a számok? Azt mutatták a nemzetközi vizsgálatok, hogy Magyarországon az oktatási rendszer szelektív, kevés felhasználható tudást ad. Azt mutatták a számok, hogy egy roma gyereknek ötvenszer kevesebb esélye van bejutni a felsőok tatásba, mint a többséghez tartozó társának. Azt mutatták a számok, hogy a kistérségek kistelepüléseinek iskoláiban 30 százalékkal alacsonyabb a teljesítmény, mint az országos átlag. Azt mutatták a számok, hogy a gyerekek fele az általános iskola végére ne m sajátítja el az értelmes olvasásnak azt a szintjét, amelyik a sikeres munkaerőpiaci megfeleléshez kell. Azt mutatták a számok, de ami ennél is szomorúbb, azt mutatták a pedagógus kollégáim tapasztalatai, azt mutatták a szülők tapasztalatai, és azt mutat ták a munkaerőpiac visszajelzései. Mert, tisztelt képviselőtársaim, azok a gyerekek, akik ma pályakezdő munkanélküliként kerülnek az utcára, a Fideszkormány idején, 45 évvel ezelőtt kezdték meg iskolai tanulmányaikat egy zsákutcás képzésben. A problémák okai természetesen mélyebbek, mint hogy egy kormányzati ciklus munkájával lehetne őket leírni, a rendszerváltás történetében az elmúlt 15 év társadalmi és gazdasági folyamataiban gyökereznek. De ezeket a problémákat elmélyítette az az oktatáspolitika, amel yik sutba vágta az előtte levő tíz év reformfolyamatait, soksok iskola és szakértő munkáját. Amikor kormányra léptünk, két alapvető célt hirdettünk meg az oktatás területén. Az egyik ezek közül az, hogy használható tudást kapjon minden gyerek, a másik ped ig az, hogy minden gyerek esélyt kapjon, mert minden gyerek fontos, minden gyerek érték. Nézzünk hát néhány lépést! Az első a kompetencia, tehát képességalapú, felhasználható tudást adó oktatási programok kidolgozása. Európai uniós támogatással egy olyan p rogramot indítottunk el, ahol a pénz 40 százalékát a programok kidolgozására, a pénz többségét pedig a programok elterjesztésére, arra költjük, hogy ezek az új módszerek, új ismeretek megjelenjenek minden egyes osztályteremben, minden egyes tanárnál. És, i gen, képviselőtársaim, ilyen sikertörténet a kétszintű érettségi bevezetése, amellyel lehetővé tettük azt, hogy a középiskolában megszerezhető tudás alapján kerüljenek be a gyerekek a felsőoktatásba, megszabadítottuk a közoktatást attól a tehertől, amelyet a túlzott akadémikus követelmények jelentettek, és lehetővé tettük azt, hogy kimeneti oldalról is a modernizációt támogassa ez a fajta vizsga. Ilyen a nyelvoktatás és digitális írásbeliség elterjesztése. Ilyenek azok a lépések, amelyeket már megtettünk az ért, hogy a szakképzés közelebb kerüljön a munkaerőpiachoz, és ilyen az az újabb 14 lépés, amit a miniszterelnök úr hétfőn jelentett be, és amelyik lehetővé teszi azt, hogy világosabb képet kapjunk arról, hogy a szakképzés hogyan szolgálja a munkaerőpiac i gényeit, és azok a gyerekek, akik kikerülnek ebből a szakképzésből, munkát, megélhetést, jó fizetést, lehetőséget kapjanak a sikeres életre, a sikeres munkaerőpiaci elhelyezkedésre. Itt is köszönetet kell mondanom a pedagógus kollégáinknak, az iskoláknak, az önkormányzatoknak, akik támogatják ezeket a reformokat. Ha vitatkozunk is nagyon sokat sokfajta körben, szakmai körben ezekről a kérdésekről, mindig azt érezzük, hogy abban az alapvető célban,
