Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 31 (231. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz):
3772 Megfontolandó - és nem is értem, hogy miért nem sikerül ezt érvényesíteni : múlhate száznál több dolgozó sorsa hatmillió forinton? Mennyi pénzből lehet egy nehéz helyzetű térségben száz új munkahelyet teremteni? A mai szabályok szerint körülbelül 150200 millió forintból. És az a tárca, amelyik a zzal a gonddal küzd, hogy csökkenteni kell az egyébként magas munkanélküliséget, most nem nyúl ezekhez az eszközökhöz, és nem hajtja végre az országgyűlési határozatban foglaltakat. (19.40) Azt kérem a munkaügyi tárcától és a kormánytól, hogy fontolják meg az országgyűlési határozatban foglaltakat, és azt - nemcsak azért, mert abban rögzítettük, hanem azért is, mert az valóban racionális, és a nehéz helyzetű cégeken segíteni tud - módosítsák. (Taps a Fidesz soraiban. - Vincze László: Nincs itt a miniszter, senki nincs itt! Mondjon le a miniszter! Igazad van!) ELNÖK (Harrach Péter) : Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Kékkői Zoltán képviselő úr: “Mégiscsak katasztrófaállapot van az Ormánságban?” címmel. Öné a szó. KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos, a kormány részéről nincs jelen senki, pedig érdekelt volna engem, hogy egy kormánypárti képviselő kérdésére hogyan válaszolt volna a jelenlegi kormány. Gondolom, így az én feltett kérdésemre sem kapom m eg a választ, de azért elmondom. Több mint egy hónappal ezelőtt, ugyancsak napirend utáni hozzászólás keretében hívtam fel a kormány figyelmét az Ormánságban uralkodó katasztrofális állapotokra. Elmondtam: az Ormánságban, ahol az átlagos népességszám telep ülésenként 372 fő, nemcsak a munkahelyek szűntek meg, ami miatt mára a 40 százalékot is meghaladja a munkanélküliség, de megszűnt a tömegközlekedés, bezártak a posták, iskolák, lassan a polgármesteri hivatalok, sőt még Sellye benzinkútja is. Az egyik polgá rmester asszony segélykérő leveléből akkor is idéztem: “a szociális ellátórendszerünk teljes egészében hiányzik”. A tények ilyetén felsorolása mellett még utaltam a térség tragikus születési és halálozási statisztikai adataira, majd mindezt úgy összegeztem : az Ormánság ma már katasztrófa sújtotta területi mutatókkal rendelkezik. A felszólalásomra választ adó belügyminisztériumi államtitkár úr komolytalannak és túlzónak nevezte az általam elmondottakat, de legkézenfekvőbb, ha szó szerint idézem őt. “Amit ön elmond, az bizonyos értelemben komolytalan, bizonyos értelemben talán ironikus is az ott élők sorsával kapcsolatban, de mindenesetre túlzó. Amit ön mond, azt bárki is az Ormánságban elhiszi, amit, hogy őszinte legyek, reálisan gondolkodó emberek esetében é n erősen kétlek.” Hogy a kettőnk közül melyikünk bizonyult ironikusnak, túlzónak és komolytalannak, azt rövid időn belül eldöntötte a térség egyik - államtitkár úr szavaival élve: reálisan gondolkodó - MSZPs polgármestere, aki nyomban felszólalásom után k ülönleges kéréssel fordult a miniszterelnök úrhoz: kihelyezett ülésen foglalkozzanak az Ormánság problémáival. Az ellenzékiséggel ugyancsak nem vádolható Dunántúli Naplóból idézem polgármester úrnak a kihelyezett kormányülés szükségességéről kifejtett indo kait: “A pályázatokra nincs esélyünk, mert nem tudják a fedezetet biztosítani. A befektetők visszafordulnak, amikor látják, mennyi idő Pécsről vagy akár csak Siklósról eljutni a térségbe vasúton és közúton. A helybeliek között hatalmas a munkanélküliség, d e nincs tőkéjük vállalkozni sem.” Mégiscsak katasztrófaállapot lehet az Ormánságban, ha már helyi MSZPs polgármester is így vélekedik. Egyébként a görög eredetű “katasztrófa” szó szó szerint fordulópontot jelent. Ma már talán a fordulópont szükségességét is vitatja az egykor fordulat programját hirdető kormány? Aki ezt a programot számon kéri, az a komolytalan? Pedig még nem is beszéltem a körzeti szakrendelők összevonása miatt gyakorlatilag megszüntetett egészségügyi ellátásról. Ugyanis egy délutáni szakr endelésre beutalt betegnek kora hajnalban el kell utaznia, a városban kell megszállnia, s csak két nap múlva ér haza, ha útközben nem hal meg - mint ahogy az idő előtti elhalálozás egyre gyakoribb mifelénk.