Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 21 (200. szám) - A távhőszolgáltatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - LÁZÁR MÓZES (Fidesz):
378 A távhőszolgáltatás és más közszolgáltatások számos hasonlóságot, ugyanakkor jelentős különbséget is mutatnak. A távhőszolgáltatás is t ermészetes monopólium, és ez az előttünk lévő törvényjavaslat szöveges részében is többször megemlítésre kerül, az indoklásban, miszerint az, hogy ez egy természetes monopólium, a távhőszolgáltatásról szóló törvényen és rendeleteken is végigvonul, ugyanis ezt adottságnak kell tekinteni. Egy településen általában van egy víz, egy csatorna, egy gázszolgáltató, egy elektromos és egy távhőszolgáltató rendszer egyidejűleg. A rendszerek kiépítése bármely közszolgáltatás tekintetében rendkívül komoly beruházási összegeket igényel, ezért több azonos rendszer kiépítése a kiépített rendszer megtérülését és gazdaságos működtetésének lehetőségét gyakorlatilag kizárná, arról nem is beszélve, hogy sok esetben fizikailag sem lenne megoldható. Minden közszolgáltatásnak te rmészetes igénye tehát, hogy a szolgáltatás költségei és elvárható nyeresége a szolgáltatást igénybe vevők, a fogyasztók által fizetett díjakból folyamatosan megtérüljön. Erre is utal az előttünk lévő törvénytervezet szöveges indoklása. Ebből következik, h ogy a szolgáltatónál kiemelt jelentőségű tény a szolgáltatás díjainak megfizetése, de ugyanúgy elmondhatjuk a fogyasztókról is, akiknek sok esetben komoly terhet jelent a díjak megfizetése, és ennek a helyenként konfliktushelyzetnek a kezelésére tesz kísér letet a távhőszolgáltatásról szóló törvényjavaslat, illetve annak módosítása. A hőenergiát a felhasználónál vagy fogyasztónál egy berendezés segítségével adják át a fogyasztó vagy felhasználó rendszerének, ez a hőátadó berendezés, ez a hőcserélő , amely mindenki által úgynevezett hőközpont, a rendszer egyik legfontosabb része. (23.10) Ebből az is következik, hogy mindaz, ami az épületen belül található, azt fűtési rendszerként kell definiálnunk, és nem közvetlenül a távhőszolgáltatási rendszer ré sze, hanem egy központi fűtésrendszer. Ha a központi fűtésrendszereket megvizsgáljuk, akkor az látható, hogy ezek fizikai valóságukban, műszaki megoldásaikban egységes rendszerek, olyanok, amelyeken belül minden beavatkozás, átalakítás az egész rendszert é rinti, amelyeknél egyes ingatlanrészek kikapcsolása, kiválása, leválasztása nem valósítható meg sok esetben, más esetekben viszont jelentős költségek árán lehet ezt csak megtenni. A távhőszolgáltatás tehát - ellentétben az elektromos, gáz- vagy vízszolgált atással - gyakorlatilag nincs abban a helyzetben, hogy viszonylag egyszerű műszakitechnikai megoldással el lehessen végezni bármilyen beavatkozást, korszerűsítést. Talán első hallásra a részletes vitára tartozó a következő, amelyről beszélni szeretnék, de alapvető kérdésnek tekintjük, és erről komoly szakmai vitát folytattunk a frakción belül is, de megkérdeztünk szakembereket is, ugyanis a törvénytervezet megítélésünk szerint kissé váratlan és néha zavaró, megtévesztő módon felváltotta az évek óta vagy év tizedek óta a közüzemi szolgáltatásról szóló különféle jogszabályokban, a hatályos távhőtörvényben is használt fogyasztó, fogyasztói berendezés s a többi fogalmát a felhasználóval. Ez a szóhasználat egyetlen közüzemi szolgáltatásról szóló törvényjavaslatba n, jogszabályban és az azóta elfogadott, 2004. január 1jén hatályba lépett új gáztörvényben sem szerepel például. Nehogy azt gondolja bárki, hogy ez a felhasználó és fogyasztó megnevezés, terminus csak a szavakkal való játék, ez nagyon komoly dilemmát oko z szakmán belül, és eljuttattak hozzánk fogyasztói érdekképviseletek is olyan véleményt, amely ezt kifogásolja, illetve megkérdőjelezi. Például egy olyan vélemény is elhangzott, hogy a tervezetben alkalmazott megközelítéssel, tehát a fogyasztó helyett a fe lhasználó megközelítéssel megnyílik a lehetőség a díjfizetésnek éppen a tervezet 44. §ában tiltott egyetemleges kötelezésére. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy ítéljük meg, hogy természetesen alapvetően ezzel a módosítással, amely előttünk van a távhőszolgáltatásról szóló törvényhez, egyetértünk, nagyon sok olyan technikai jellegű módosítás van, amely valóban megérett az elmúlt időszakban. Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy talán ez csak egy lépés lehet abban az irányban, hogy akár a parlament, akár a kormány elfogadjon, kidolgozzon egy olyan nemzeti távhőprogramot, amelynek az alapjai lennének