Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 31 (231. szám) - A Nemzeti Akkreditáló Testület szervezetéről, feladat- és hatásköréről, valamint eljárásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz):
3744 DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A Nemz eti Akkreditáló Testület szervezetéről, feladat- és hatásköréről, valamint eljárásáról szóló törvényjavaslat reményeink szerint elősegíti majd a magyar akkreditálási rendszer bel- és külföldi szakmai alapokra épülő elismertségének javítását, valamint a Nem zeti Akkreditáló Testület tagságát az európai akkreditálási szövetség kölcsönös elismerési rendszerében. Ezt azért tartjuk fontosnak, mert ahogy Szalay Gábor képviselőtársam is felszólalásában megállapította, maga az eljárás, az akkreditálás olyan tevékeny ség, melynek során az akkreditáló hivatalosan elismeri és igazolja, hogy egy szervezet vagy természetes személy alkalmas egy meghatározott, jogszabályban vagy szabványban előírt követelmény szerinti vizsgálati, ellenőrzési vagy tanúsítási feladat elvégzésé re. Megítélésünk szerint a törvényjavaslat az európai és a nemzetközi követelmények, elvárások figyelembevételével szabályozza a nemzeti akkreditálás alapelveit, határozza meg a Nemzeti Akkreditáló Testület feladatait, tagsági viszonyait, a testület szerve zetét, szerveit, eljárási és összeférhetetlenségi szabályait, valamint a gazdálkodását. Szeretnék emlékeztetni, hogy 1991 és '93 között kezdődött meg az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságot irányító tárca nélküli miniszter koordinációjával a Magyar Sza bványügyi Hivatal, illetve az Országos Mérésügyi Hivatal korszerűsítése, és az akkori európai gyakorlatnak megfelelő hazai akkreditálási rendszer kialakítása. Ennek folyamán, úgy ítéljük valamennyien - és erre az államtitkár úr is kitért az expozéjában , kedvező fejleménynek bizonyult, hogy a polgári törvénykönyv 1993. évi módosítása újra megteremtette a köztestület jogintézményét. A köztestületet a jogalkotó ugyanis olyan állami feladatok megvalósítására szánta, amelyeket nem célszerű a közigazgatás szerv ezetrendszerén belül ellátni, mert a szakképzettségük és hivatásuk által összekapcsolt személyek önkormányzati szervezetben sokkal hatékonyabban és eredményesebben képesek ellátni azt. (17.30) Ezért látszott akkor célszerűnek az akkreditálást olyan köztest ületi önkormányzatra bízni, amely a tagságához, illetve a tagság által végzett tevékenységhez kapcsolódó közfeladatokat kizárólagos jogkörrel végez. Így született meg 1995ben a jelenleg is hatályos akkreditálási törvény, és jött létre a Nemzeti Akkreditál ó Testület. Természetesen azt tudjuk valamennyien, hogy tíz év egy törvény életében is hosszú idő. Közben számos tapasztalat halmozódott föl, ugyanakkor változtak mind az akkreditált szervezetekre, mind az akkreditáló testületekre vonatkozó szabványok. Vá ltoztak, mégpedig sok esetben egy törvény vonatkozásában többször is, vagy éppen egy szabvány vonatkozásában. Ezekkel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy a szabványok kötelező hatálya ugyan hazánkban is megszűnt, azonban az akkreditálást kérelmezők az uniós gyakorlatnak megfelelően önként vállalhatják a vonatkozó követelmények teljesítését, és úgy gondoljuk, ez nemcsak ajánlatos, hanem nagyon sok esetben szükséges is. Azt is példaként szeretném említeni, hogy bár az akkreditálás jogi szabályozására nin cs egységes gyakorlat az Európai Unióban, a nemzeti akkreditáló testületeknek 2006. január 1jétől - ahogy már a bizottsági véleményben is említettem - az akkreditálási rendszerek nemzetközi egyenértékűsége érdekében meg kell felelniük az e testületekre vo natkozó európai 17011es szabvány követelményének. Ezért volt fontos és előremutató, hogy ez a törvénymódosítás, illetve törvényjavaslat megteremti ennek a jogi feltételeit és kereteit. Nagyon lényegesnek tartjuk, hogy a törvényjavaslat az akkreditálást mi nt szolgáltatást az igénybe vevők versenyképességének előmozdítása érdekében gyorsítja, az eljárást ebben a tekintetében lerövidíti, hiszen 180 napos ügyintézési határidőt ír elő, a felügyeleti vizsgálatnak pedig 90 napos határidőt szab. Ezzel véleményünk szerint valóban lehetőség lesz, hogy megszűnjön az az egyébként betarthatatlan követelmény, hogy 30 nap alatt kelljen akkreditálni egy szervezetet, ugyanakkor véget ér az egy és - ahogy Szalay Gábor képviselő úr is említette pont egy hazai akkreditálással
