Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 31 (231. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről ... - ELNÖK (Mandur László): - GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3660 országban azok, akik hozamot termelnek, hozamot állítanak elő, és természetesen tisztes jövedelemből élik az életüket. Hiszen ők a garancia, ők adják meg a lehetőségét annak, hogy tisztes szociális ellátórendszerek működjenek, és minden egyéb más, ami a normális élethez szükségszerű. Hallgatva az előttem megszólalók bizottsági vélekedését, néhány gondolatot azért ehhez is szeretnék hozzáfűzni. Amikor öt bizottság megtárgyalta a témá t, akkor látható volt - nem véletlenszerű, a téma fontosságának is szól , hogy ellentmondásos vélemények is nyilván felszínre kerülnek. Balsai úr megfogalmazta aggályait, de már az előbb próbáltam érinteni, hogy nem csak és kizárólag munkanélküliség, hane m foglalkoztatás és inaktivitás is van a munka világában. Így együtt, e három kérdéskör kezelése sokkal hűbb képet ad arról, ami a magyarországi folyamatokat jellemzi. A másik oldalról nézve talán a bizottsági üléseken elhangzott szót is másféleképpen érte lmezzük, mert én például, Balsai úr mellett ülve, úgy értelmeztem helyettes államtitkár asszony szavait, hogy a hozandó intézkedések a foglalkoztatás enyhe bővülésével párosulhatnak, hiszen legitimizálnak bizonyos folyamatokat; a munkanélküliség tekintetéb en nem valószínű, hogy eredménnyel párosulnak, mármint hogy csökkenést hoznak. Igen, azt gondolom én is, hogy a helyettes államtitkár asszony abszolút helyesen fogta meg ezt a kérdést, hiszen alapvetően ezen intézkedéseknek a foglalkoztatás tekintetében le het kihatása, és a célunk is elsődlegesen ez, hogy minél több ember váljék foglalkoztatottá, és ha lehet, akkor minél több ember tisztességes jövedelemből élje az életét. Egyébként mintegy plusz 4 milliárd forint az a pénzeszköz, amely az új konstrukció ke retei között megérinti azokat, akik ellátásban részesülhetnek. Eddig, ha emlékképeim nem csalnak meg, akkor az átlagos munkanélkülisegély összege mintegy 37 ezer forint volt. Most a maximumösszeg meghaladja a 68 ezer forintot, a minimumösszeg a 34 ezer fo rint feletti értéket képviseli. Azt gondolom tehát, hogy nem kárvallottjai vannak ennek a rendszerátalakításnak, hanem alapvetően haszonélvezői, ráadásul olyan haszonélvezői, akik motiváltak a tekintetben, hogy mihamarabb a foglalkoztatottság színpadára l épjenek, és ők is munkavállalóként jelenjenek meg a munkaerőpiacon. Amit Mádi László képviselőtársam is említett, részben én is úgy gondolom. Azt hiszem, hogy nem csak törvényi intézkedések szükségesek ahhoz, hogy foglalkoztatásbővülés következzen be. Term észetszerű, hogy gazdasági környezetformálásra van szükség. Természetszerű és törvényszerű, hogy a területfejlesztés tekintetében növekvő decentralizált pénzekre és sok minden egyéb másra van szükség. Azt gondolom, hogy ez a kormány ezt az utat járja, e te kintetben pedig az eredmények nyilván előbb vagy utóbb meg is mutatkoznak. Az előbb már megtörtént, hiszen foglalkoztatásbővülés következett be ebben a három esztendőben, az utóbb pedig, úgy gondolom, folyamatában az elkövetkezendő években meg fog erősödni , és további foglalkoztatásbővülésekkel fog párosulni. Magukról a törvénytervezetekről néhány gondolatot. Ez a négy javaslat gyakorlatilag felölel 1415 esztendőt, hiszen van olyan javaslat, amely az 1991. évre nyúlik vissza, ez a foglalkoztatás elősegítés éről és a munkanélküliek ellátásáról szóló IV. törvény, és van olyan, amely a tavalyi esztendőre vonatkoztatható, a 2004ben született prémiumévek törvényével foglalkozik. (10.40) A foglalkoztatás elősegítéséről szóló törvény kapcsán, ismétlésekbe nem bocs átkozva, csak még egyszer rögzítve azt szeretném megerősíteni, hogy a legfontosabb a foglalkoztatottság minél magasabb szintje, mindezek mellett a munkanélküliség lehetőség szerinti kézben tartása és az inaktívak számának a mértékadó csökkenése. Egyébként, még egyszer hangsúlyozom, ma Magyarországon az európai átlaghoz képest akár a foglalkoztatottságot nézzük, akár a munkanélküliséget, ez viszonyítottan alacsonynak mondható. Magas az inaktivitás, még úgy is, hogy több mint 100 ezer fővel csökkent az elmúlt három esztendőben. A legnagyobb baj az, hogy a munkaerőpiacról kikerülők, vagy éppen a munkaerőpiacra be sem kerülők hogyan és miképpen tudnak abba a helyzetbe kerülni, hogy lehetőséget kapjanak. Nyilván a kikerülők úgy, hogyha minél hamarabb vissza tudna k kerülni, a be sem kerülők pedig úgy, hogyha
