Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 30 (230. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
3506 emberek számára a jobb élet reményéről, illetve lehetőségéről. És amikor erről beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk a saját versenyképességünkről sem Európán belül, és megjegyzem, részben erről szólnak azok a javaslatok, amelyeket a száz l épés programja keretében az Országgyűlés hamarosan tárgyalni fog. És ne tévedjünk, a lisszaboni folyamat egyúttal több liberalizmust is jelent természetesen az Európai Unió működésében. Végül: még többet és még határozottabban kell fellépnünk a populizmus és az elzárkózás ellen, mert csak nyitott országok képesek arra, hogy egy valóban egységes, egészséges, gazdaságilag versenyképes közösséget hozzanak létre. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. A miniszterelnök urat illeti a szó viszontválaszra. Miniszterelnök úr! GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Négy héttel ezelőtt mondtam el az első olya n napirend előtti hozzászólást, amelyben a száz lépés programjának első lépéseit ismertettem. Az elmúlt hetekben ezeket a bejelentéseket hol indulatos kritika, hol gúny, hol hangos elutasítás övezte. Ha másért nem, azért érdemes volt ennek nekiállni, mert ma úgy látom, hogy a nyugodtabb és elemzőbb hang volt a jellemző a Házra. Azt hiszem, hogy az ország szempontjából ez fontos, még ha politikailag talán van, aki úgy gondolja, hogy ez rövid távon nem annyira kifizetődő. Szerintem ráadásul rövid távon is ez a kifizetődő, hogy fontos dolgokról szakszerűen, nyugodtan beszélünk itt a Házban. Ha jól értem a frakciók képviselőinek hozzászólását, akkor abban nincsen vita, hogy amit javasol ez a tizennégy pont a szakképzés átalakításáról, az helyénvaló, az fontos, a z egy igazságos és versenyképes Magyarország irányába visz bennünket. Köszönöm szépen a támogatást. Abban van persze közöttünk vita, hogy kelle, szükségese a szakképzés átalakításáról folyó vitához odabiggyeszteni, hogy most, 2005ben hogyan is állunk a fiatalok munkanélküliségével, mert legnagyobb jóindulattal sem tudok eltekinteni ez esetben attól, hogy rövid két mondat erejéig felhívjam a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy akiknek ma nincsen munkája, azok képzése 2001ben kezdődött el. 2001ben én nem v oltam miniszterelnök, 2001ben nem feleltem a szakképzésért. Volt, aki felelt közülünk, volt, aki az akkori szakképzésért viselte a felelősséget. Az, hogy akkor mi történt, az határozza meg, hogy ma mi van a munkaerőpiacon. De mondok mást: ugyanez igaz ter mészetesen a kínálati oldalon is. Az, hogy ma mennyi munkahely van, hogy ennek a munkahelykínálatnak milyen a szerkezete, ezek a döntések, ezek a beruházások, az ezen beruházásokról szóló elemzések, hát, soksok évvel ezelőtt kezdődtek el, ezért lényegesen jobban megéri az ország számára is meg ezekben a politikai vitákban is némi mértékletesség. Énszerintem tudniillik az érvek akkor fognak hatni, ha van bennük annyi szakmaiság, hogy azok számára, akik hallanak és látnak bennünket, a legelső percben nem les z árulkodó, hogy bizony itt szakmailag megalapozatlan politikai hangulatkeltés zajlik. Mit csináltunk az elmúlt években? Tudhatnák, hiszen itt ültek az Országgyűlésben! 2003ban például módosítottuk a szakképzési törvényt. Tudhatnák, hogy kilenc szakképesí tés esetén növeltük a szakképzés idejét. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szerényebben!) Tudhatnák, hogy megváltoztattuk a szakiskolák normatív finanszírozását az iskolák számára kedvezően. Tudhatnák, hogy a tanulószerződésekhez kötődő finanszírozási, képzé si feltételeket több lépcsőben és többször megváltoztattuk. Tudhatnák, hogy például a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával tizenhat gyakorlatorientált szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményének gondozásáról állapodtunk meg, azaz adtuk át nekik. Az tört ént már az elmúlt években is, amiről most beszélek, hogy a munkaerőpiac irányítsa ezt a folyamatot, sokkal inkább, mint az oktatási piac. Ezt tettük.
