Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 30 (230. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
3503 Osztozom abban a véleményben, amit a miniszterelnök itt a Ház nyilvánossága előtt kifejtett, hogy a francia népszavazás eredménye rossz hír a magyarok számá ra. Rossz hír, mert egy olyan alkotmányos szerződést utasítottak el, amely számunkra nemzeti szempontokból is és összeurópai értékek alapján is olyan keretet kínált, amelyben nemzeti érdekérvényesítésünknek, és egyben az Európai Unió további fejlődésének t artós pilléreit rakták le. Különösen azért fogja el keserűség az embert, mert ez az elutasítás éppen Franciaországban történik, abban a Franciaországban, amelyben a XVIII. század végén azok az értékek, amelyekre az Európai Unió ma is támaszkodik, meghatáro zó elvekké és eszményekké váltak. Az Európai Unió szerződése úgy fogalmaz bevezetőjében, hogy: ösztönzést merítve Európa kulturális, vallási és humanista örökségéből, amelyből az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogai, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, valamint a jogállamiság egyetemes értékei kibontakoznak. (13.40) Ezek az értékek elsősorban a francia forradalom eredményeként váltak Európaszerte meghatározó értékekké. Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország az alkotmányozás minden szakasz ában meghatározó és aktív szerepet játszott a Konventben is, és a kormányközi konferencián is. Az alkotmányozás ügyében kivételesen a magyar belpolitikában nemzeti konszenzus alakult ki - ez egy ritka pillanat , ezt kifejezte az a tény, hogy a Magyar Orsz ággyűlés 95 százalékos többséggel erősítette meg - Európában másodikként - az alkotmányos szerződést. Mivel a népszavazás Franciaországban nem vezetett eredményre, csak azt tudjuk mondani, hogy tiszteletben kell tartanunk a franciák többségének akaratát. D e ez a döntés a ratifikációs folyamat egy állomása, még ha egy nagyon hangsúlyos állomása is, és nem feledkezhetünk meg arról, hogy kilenc tagállamban viszont már megerősítették az európai szerződést, és remélhetőleg ez a sor folytatódik. A visszhangokat á ttekintve: Európa meghatározó politikusai egyértelműen, néppártiak, szocialisták, az Európai Unió intézményeinek vezetői egyaránt azt képviselik, hogy igenis folytatni kell a ratifikációt. Jó lenne, ha ebben a folyamatban - ahogy erre miniszterelnök úr is utalt - a magyar kormány a korábbiakhoz hasonló aktív szerepet, aktív közvetítő szerepet vállalna. Erre lehetőség kínálkozik már június 16án és 17én, hogy ne alakuljon ki egy olyan stagnálási periódus az Európai Unióban, ami valójában negatív következmén yekkel járhat Magyarország számára is. A tanulságok sorában, tisztelt képviselőtársaim, szeretném bővíteni azt a sort, amit miniszterelnök úr négy pontban jelölt meg. Én ehhez hozzáteszem, és magunk számára is tanulságként teszem hozzá, hogy hogyan kell ar ra ügyelni, hogy elkerüljük a belpolitikai konfliktusokat, hogy ezek egybemosódjanak az egyetemes európai problémákkal, és eluralják az adott kérdés megítélésének összes lényeges szempontját, és elhomályosítsák azokat az összefüggéseket, amelyek alapvető j elentőségűek. Arról is érdemes szólni, hogy vajon a népszavazás mint közvetlen demokratikus intézmény, minden esetben alkalmas eszköze arra, hogy meghatározott szituációkban valójában közvetíteni legyen képes a társadalom akaratát. Tisztelt Képviselőtársa im! A második részben elhangzottakkal kapcsolatban látszólag az összefüggés távoli, azonban mégis közeli, hiszen az Európai Unió egyik legambiciózusabb terve az újra átgondolt lisszaboni folyamat kiteljesítése, amihez versenyképességre van szükség, amihez új munkahelyekre van szükség, és amelyek biztosításában kulcsszerepe van a szakképzésnek. Én olyan területet képviselek itt a Magyar Országgyűlésben tizenhatodik éve, amely óriási elmaradottsággal, infrastrukturális hátrányokkal küszködik. (Az elnök a csen gő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) De lassan egyenrangúak lesznek ezzel a szakképzésben mutatkozó olyan hiányok, amelyek felnőnek az infrastrukturális hiányok mellé. Ezért tartom jó lépésnek a száznapos program ilyetén történő további folyta tását. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) :
