Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 30 (230. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (Mandur László): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
3499 Harmadsorban: az Európai Unió az elmúlt jó egy évtizedben attól a kíntól szenved, hogy nem tudja kellő hatékonysággal összeegyeztetni a versenyképes Európa és a szociális Európa közös igényét és akaratát. Mert az egyik oldalról szeretnénk megőrizni mindazt, amire Európában büszkék vagyunk, a Rajna menti jóléti világ által biztosított egzisztenciális szabadságot, a méltós ágot. Közben pedig itt robotol mellettünk DélkeletÁzsia és az Egyesült Államok, és Európának állandóan az az érzése, hogy le fog maradni. Ugyanakkor nem kívánja hagyományos szociális rendszerét átalakítani, mert értéknek tartja, nagyon helyesen. Ebben az egyeztetési kényszerben Európa lelassult. Európa nagyon is önmagával van elfoglalva, és úgy tűnik, hogy mindeközben a globális világ versenyképességi és társadalmi kihívásaira egyre kevésbé tud meggyőző választ adni milliók számára. Van válasza a gazdasági , politikai, kulturális eliteknek, de nincs válasza azon százmilliók számára, akik számára Európa döntően szociális Európa, a biztonság Európája, a munkahelyek Európája, a jól fizető munkahelyek Európája. Ez a harmadik ok, amely, azt gondolom, ott van a ne mek mögött. Negyedrészt, és ez magunknak is szól, nem lehet nem észrevenni, hogy a nemek mögött ott van némi elégedetlenség, némi csalódás, de legalábbis bizonytalanság az Európai Unió bővítésével kapcsolatban. És ne áltassuk magunkat, nemcsak a következő körös bővítésekre vonatkozik. Nagyon sokakban felvetődik az, hogy vajon a tavaly érkezett tíz új ország, benne Magyarország mennyiben szolgálja a közös európai eszmények minél gyorsabb megvalósítását. De egészen biztosan sokak számára elbizonytalanító a mé g előttünk álló bővítési tárgyalások és bővítési fordulók várható, kiszámítható és nem kiszámítható következménye. (13.20) Ezek a bizonytalanságok mind ott vannak. És ha ezekre nem lesz válasza az Európai Unió tagországai vezetőinek, ha nem leszünk képesek újabb százmilliók számára elfogadható és dinamizáló eszményeket adni, ha Európa bürokratikus Európa lesz, ha Európa magába zárkózó Európa lesz, az önmagáért való viták Európája lesz, akkor Európa nem lesz képes teljesíteni történelmi küldetését; Európa né peinek felemelését, versenyképessé tételét úgy, hogy közben megőrzik az antikvitás kora óta felhalmozott közös társadalmi, kulturális, szociális örökséget. Lesz itt dolgunk. Intenzív tárgyalások kezdődnek, amelyek között kulcsfontosságú a június 16ai Euró pa tanácsi ülés, addig pedig nagyon sok kétoldalú megbeszélésre fog sor kerülni, mint ahogy az elmúlt napokban konzultáltam Schüssel kancellár úrral, mint ahogy ma este érkezik a lengyel miniszterelnök, mint ahogy holnap este az Európai Unió elnökségét adó Luxemburg miniszterelnökét látogatjuk mi meg. Így fog ez történni nyilván a következő hetekben. Arra kérem Magyarország parlamenti pártjait, azok vezetőit, arra kérem az Európai Parlament magyar képviselőit, arra kérem valamennyi befolyásos magyar politik ust, hogy a francia nemre ne a kevesebb Európa válaszát adja, hanem a jobb, az integráltabb, bátrabb eszményeket maga elé tűzni képes Európa válaszát adja. Miközben tehát a reméltnél több a dolgunk a közös Európaház építésével, továbbra is lankadatlanul i tt vannak feladataink Magyarország igazságosabbá tételében. Itt van a dolgunk, hogy itthon, Magyarországon az Európai Unió tagjaként is olyan országot teremtsünk, amelyben több az igazság, és amelyben könnyebb az élet, nemcsak kevesek, hanem sokak számára. Olyan Magyarországot szeretnénk, ahol boldogulnak az emberek, és ahol a boldogulás alapja a szorgalommal, tisztességgel elvégzett és jól megfizetett munka. Erről szól az Országgyűlés számára is folyamatosan bemutatásra kerülő száz lépés programja, és errő l szól az a tizennégy újabb intézkedés, amely a szakképzés átalakítására irányul; a szakképzés átalakítására annak érdekében, hogy visszaszerezzük a szakmunka és a szakmunkások becsületét. A szakképzés átalakítása annak érdekében, hogy annak a mintegy 400 ezer, szakképző iskola tanulópadjában ülő fiatalnak olyan tudást és képességet adjunk, amelynek birtokában ő maga jól, könnyen, jól keresve fog majd tudni boldogulni a jövő Magyarországán.
