Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 25 (229. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2004. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2004. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlé... - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3480 már az óvodás kortól építkezni lehet, de visszább megyek, már a bölcsődés kortól legyen valamilyen speciális foglalkozás a számukra. Azt, hogy mennyire rossz az úgymond, integrált oktatási rendszerünkben például a történelemoktatás, mennyire alkalmatlan arra, hogy a romákkal kapcsolatos tudáshoz, használható tudáshoz hozzájuttassa a gyerekeket, má r az ombudsman úr is szóba hozta a bevezetőben, csak kiegészíteni szeretném. A tanulmányban szerepel az az információ, hogy a romákat történelmi vonatkozásban említő tizenkilenc tankönyvből összesen három emlékezik meg például a roma holokausztról. Olyan k eveset tudunk a roma kultúráról, annyira nagy adóssága egyébként a parlamentnek és folyamatosan mindegyik kormánynak, hogy nem segíti hozzá őket ahhoz, hogy a hagyományaikat, a kultúrájukat olyan módon tudják őrizni, ápolni és bemutatni a nem roma társadal omnak, hogy az alkalmas legyen az előítéletek lebontására. Máig nincs ilyen múzeum, közösségi tér, ahol ezek megjelenhetnének. Ugyanebben a kutatásban, amelyre utalt az ombudsman úr, az összefoglalásban az kerül megfogalmazásra, hogy a tankönyvek nem sokat tesznek a közkeletű előítéletes hiedelmek elutasításáért, viszont óvatlan megfogalmazásokkal, hátrányos tartalmú asszociációk és következtetések felkínálásával, előnytelen sugallatokkal inkább erősítik, semmint gyengítik az előítéletes gondolkodást. Azt g ondolom, ezek iszonyúan súlyos megállapítások, amelyeket nagyon komolyan kell vennünk, és mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy változtatni tudjunk. Innen is ismételten szeretném megköszönni a kisebbségi biztos úr munkáját, és abban a reményben, h ogy további komoly kihívások elé néz, gratulálok a folytatáshoz. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Megadom a szót Herényi Károlynak, az MDFképviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselőnek. HERÉNY I KÁROLY , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Biztos Urak! Előrebocsátom, hogy nagyon szeretném különválasztani a mondandómat, de nagyon nehéz ezt megtenni. Szeretnék beszélni a biztos úr mu nkájáról; az elkészült beszámolóról, amelyet tényleg csak dicséret illet; azután én is szeretnék néhány szót szólni a magyar valóságról, amit azért fontos különválasztani, mert semmiképpen nem szeretném a kettőt úgy összemosni, hogy a magyar valóságért bár miféle felelősség az ombudsman urat vagy a kisebbségi jogok országgyűlési biztosát terhelné. Ez a mi bűnünk. A magyar valóság a magyar politika tizenöt esztendős mulasztásainak a következménye. A többféleképpen nevezett kisebbség, ha durván közelítek, tula jdonképpen két irányba csoportosítható. Az egyik: a származás, nemzetiség személyes okán; a másik: egyéb, szociális biztonsági, egészségügyi korlátozottsági és más okokból adódóan egyenlőtlen helyzetbe került, a társadalom többi tagjához képest alkotott cs oportot nevezhetjük így. (15.40) A közös bennük az, hogy az előbbi adottságok miatt kerültek rendkívül hátrányos helyzetbe. Ha elkezdünk foglalkozni a beszámolóval, akkor előtte tisztában kell lennünk azzal, hogy a kisebbségi jogok biztosának hatásköre n em teljeskörűen öleli fel az egyenlő bánásmód alapvető alkotmányos elvével kapcsolatos negatív jelenségeket, hanem csak a nevében jelzett etnikai és nemzeti jogokra terjed ki. A biztosi beszámoló, az anyag tömörítve és lényegre törve emeli ki az idetartozó problémák nagyobb csoportjait. A nemzetinek nevezett ügyek szinte kizárólag nyelvhasználatról szólnak, illetve annak az alapjognak a biztosítása körül forognak, hogy a hazánkban élő vagy itt tartózkodó más nemzet tagjai miként érik el, hogy az életben, a közigazgatási eljárásban vagy egyéb őket érintő hivatalos szektorban vagy akár az oktatásban az általuk beszélt nyelven juthassanak minden olyan információhoz, amely őket illeti és nyilvános. Egyszerűsítve a
