Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 25 (229. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2004. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2004. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlé... - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - NÉMETH ERIKA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3474 gyak orlat megváltoztatását célozva. A kisebbségi biztos a beszámolóban szkeptikusan fogalmaz, amikor azt írja: a jövőbeli szabályozástól sem remélhetünk feltétlenül pozitív változást. A jogalkotási törvény tervezetében előírt kötelező egyeztetési jogkör változ atlanul megmarad a kormányzati szerveken belül, ez alól, legalábbis az eddigi szövegváltozatok szerint, csak a legfőbb ügyész jelent kivételt, minden más esetben a tervezet tárgya dönt, amennyiben érinti a véleményt nyilvánító szerv feladatkörét. Én itt és most szeretném megfogalmazni abbéli reményemet, hogy az érintettség egyértelmű jogi megfogalmazásának kodifikációs nehézségei leküzdhetők, és úgy az ön, mint az általános ombudsman tekintetében ez az anomália a jövőben megoldódik. Tavaly is elmondtam, mos t ismét csak megerősíteni tudom, hogy a Szocialista Párt képviselőcsoportja a nyitott jogalkotás híve. Egyetértünk azzal, hogy nem beszélhetünk nyitott jogalkotásról akkor, ha a jogszabályelőkészítésnek nem részesei az ombudsmanok, legalábbis a széles ért elemben vett tevékenységi körüket illetően. Minden olyan törekvés, kezdeményezés pártolandó, amely a törvények legitimációját kiszélesíti azáltal, ha valós társadalmi igények jelenhetnek meg a törvények előkészítő szakaszában, arról nem is beszélve, hogy a z így készült törvények elfogadtatása sikeresebb lehet, mint a széles társadalmi beleszólás hiányával készülőké. A szocialista frakció továbbra is megfontolandónak tartja a minden alapjogot érintő jogszabálytervezetek előkészítésében az ombudsmanok részvét eli jogának biztosítását a közigazgatási egyeztetés során. Az pedig, hogy az ombusdmanok által megfogalmazott véleményezéseket, ajánlásokat rangján kezeljék a főhatóságok, azt gondolom, hogy teljességgel elvárható és a lehető legtermészetesebb dolog. A köv etkező téma, amit szeretnék kiemelni, az a kisebbségi oktatás területe. Balogh képviselőtársam az oktatási bizottság képviseletében érintette már ezt a témát, de én ezt nagyon fontosnak tartom. Amikor ezeket a részeket elolvastam, arra gondoltam, milyen jó lenne, ha valamennyi, a magát kisebbséghez tartozónak valló szülő, valamennyi, a kisebbséghez tartozó gyermekeket nevelő, oktató pedagógus és valamennyi fenntartó intézmény e területtel foglalkozó munkatársa elolvasná az ön által leírtakat, és megtenne mi ndent azért, hogy ne sérüljenek a kisebbségi jogok, hogy maradéktalanul érvényesüljenek a kisebbségi oktatásra vonatkozó szabályok. Különösen áttekinthetővé teszi ezt a fejezetet a jogszabályi hivatkozások jól szerkesztett egymásutánisága. A visszásságok i smertetése pedig nagyon tanulságos. A nemzetiségi nevelés a mi felfogásunkban kincs. Olyan kincs, amely nem önmagáért való, hanem olyan, amely törődést, ápolást, felelősségvállalást igényel. Azt gondolom, nem elég törvényekkel őrizni, mindennapi gondolkodá sunkban kell magunkévá tenni, hogy értékeink közt egyként ezt a kincset különösen fontosnak tartsuk. A nemzetiségi nevelés értékőrző, nyelvőrző, hagyományőrző, kultúraőrző tevékenység, és így lehet mindannyiunk kincse, nemcsak a kisebbségeké, hanem mindann yiunké, akik itt ülünk. Ami pedig a pedagógusok diszkriminatív viselkedése elleni panaszokat illeti, nos, ez a beszámolónak talán a legszomorúbb része. Hivatkozhatnék most számtalan jogszabályra és egyezményre, amelyek a gyermekek jogairól szólnak. Hivatko zhatnék az egyenlő bánásmódra és az esélyegyenlőség követelményére, a diszkrimináció tilalmára, de ez nem elég. Vannak helyzetek, amikor vagy ahol pedagógusként dolgozni és élni talán nem a legfelemelőbb, talán nem a legsikeresebb tevékenység. Hivatkozhatn ék a jogegyenlőségre, de tudjuk, és szembesülünk vele - többek között az ön beszámolójában leírt példákból , hogy a jogegyenlőség nem párosul az esélyek, a lehetőségek egyenlőségével, és nem jelenti a mindennapi gyakorlatban ennek megvalósulását, előmozdí tását sem. Az előmozdítás útja azonban nem lehet csak szankciók alkalmazása. Ezért nagy örömmel olvastam az önök felajánlásáról az antidiszkriminációs tréningek szervezéséhez. Ezek a tréningek minden bizonnyal kiváló lehetőségek - vagy azok lehetnének, ha élnek velük az érintettek - a
