Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 25 (229. szám) - Az adatvédelmi biztos 2004. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az adatvédelmi biztos beszámolójának elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3459 országgyűlési képviselő és biztos között; hát az adatvédelmet illetően mért ne fordulna elő? Azt a kifejezést használta biztos úr, hogy a legnagyobb jelentőségű ügy talán éppen az irányított betegellátás modellkísérletével kapcsolatos állásfoglalás volt. Talán ismeretes, hogy az irányított betegellát ással kapcsolatban a szabad demokraták egy erősen támogató állásponton vannak. Úgy gondoljuk, hogy volt értelme kitalálni ezt a modellt, volt értelme annak, hogy az OEP, a finanszírozó és a szolgáltató közé megpróbáljunk elképzelni egy olyan szereplőt, aki kifejezetten a szervezéssel foglalkozik, akinek kifejezetten az a tevékenysége, hogy megpróbálja optimalizálni a betegutakat. Olyan sokszor elmondjuk, hogy pazarló az egészségügy, olyan jól tudjuk, hogy párhuzamos vizsgálatokra kerül sor nagy számban s a többi. Ez kísérleti modellnek indult, egy kísérleti modell volt, ami arról szólt, hogy megpróbáljuk a hatékonyságot ezzel a technikával fölerősíteni, növelni. Azért nem értettem kezdetben, hogy miért okoz az adatvédelmi biztosnak problémát, hogy itt adatok kezeléséről, felhasználásáról mintha külön kellene rendelkezni, hiszen az egészségügyben akkor is, ha nem modellkísérletről és erről a modellről van szó, tengernyi adat van jelen, és általában szabályozott körülmények között zajlik az egészségügyi adatok kezelése. Ebből a szempontból szerintem különleges minősítést meg eljárást ez a dolog nem igényel, hiszen az egészségügy berkein belül maradnak ezek az adatok. Tudom, hogy többek között a dolog mértékével kapcsolatos problémája volt a biztos úrnak, hiszen ez néhány év alatt felszaporodott, méreteiben kiteljesedett, már 2 millió ember volt benne, az idén már 2,5 millió ember van benne. Nyilvánvalóan ez egy fontos szempont, megkérdőjelezheti azt is, hogy meddig lehet modellnek és egyáltalán kísérletnek nevezn i valamit, lehet, hogy át kell keresztelni. De azt gondolom, hogy a dolog érdemi részét tekintve komoly, súlyos adatvédelmi aggályok nem szükségszerű, hogy fölmerüljenek. Igazából kérni szeretném adatvédelmi biztos urat, illetve munkatársait, ha vannak ily enek, akkor oldjuk meg közösen, és ne az legyen rá a válasz, amire az anyagban is történik utalás, hogy minekutána ebben a témában az egészségügyi miniszter érdemben nem lépett, az Alkotmánybíróság határozata nyomán gyakorlatilag arra mozdul a mérleg, hogy ezt a modellt, mint olyat meg kell szüntetni. Azt gondolom, hogy nem kell megszüntetni, hanem ellenkezőleg, ennek a tapasztalatait felhasználva lehet, hogy más néven, de ezt a konstrukciót még inkább ki kell terjeszteni az adatvédelmi kérdésekre, ha pedig felmerülnek újabbak, akkor meg kell oldani. Az előbb arról beszéltem, hogy nagyon súlyos ellentmondás feszül a biztonság és a személyes szabadságjogok, illetve a személyes adatok védelméhez fűződő jogok között, most pedig ehhez hasonló értékű, fajsúlyú el lentmondásként tudok rávilágítani arra az ellentmondásra, ami a közérdek és a személyes, egyéni érdek között feszül; hogy tudniillik hol van a határa a közérdeknek, mi az, ami a nyilvánosságra tartozik és mi az, ami az egyéni adatok védelme okán a nyilváno sság elől elzárható vagy titkosítható. Azt gondolom, ezek mind olyan napi kérdések, amelyekkel az önkormányzati működés során is rendre találkozunk. S nagyon helytállónak tartom biztos úrnak azt a válaszát, azt a viszonyulását ezekhez a problémákhoz, hogy leteszi a voksát amellett, hogy minden a nyilvánosságra tartozik, amikor állami közpénzről van szó - például az önkormányzatok munkájában , vagy amikor fogyasztóvédelmi ügyekről van szó a fogyasztók érdekében. (13.50) Tisztelt Országgyűlés! Magam is bizon ytalan voltam benne, hogy szóba hozzame a beszédem vége felé azt a fricskát, azt a díjat, amit adatvédelmi biztos úr kapott az elmúlt évben; ezt a Nagy Testvérdíjat éppen a próbafülkékben elhelyezett kamerák kapcsán érdemelte ki. Azt gondolom, ha szólok róla, akkor leginkább abban az összefüggésben, hogy remélem, nem vette nagyon a szívére. Hiszen mi, akik annyira nagyra értékeljük az ombudsman munkáját, mindegyik országgyűlési biztos munkáját, pontosan tudjuk, hogy nem az adatvédelmi biztos a Nagy Testvé r, hanem ellenkezőleg: pontosan az ő szerepe az, hogy védelmezzen bennünket, hogy bármilyen Nagy Testvér illetéktelenül ne korlátozhassa az adatvédelemmel kapcsolatos jogainkat, hogy ne váljunk egyre inkább ellenőrizhetőkké.
