Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 25 (229. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2004. évi tevékenységéről szóló beszámoló; az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2004. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról orsz... - DR. TAKÁCS ALBERT, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese, a napirendi pont előadója:
3406 Köszönöm szépen, elnök úr. Megadom a szót Takács Albert úrnak, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének, az első napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Önt illeti a szószék. DR. TAKÁCS ALBERT , az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese, a napirendi pont előadója : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ké pviselő Asszonyok és Urak! Kedves Érdeklődők! Néhány nappal ezelőtt az egyik televízió munkatársa arról faggatott, hogy a Magyarországot európai színtéren ért elmarasztalások mennyiben jelentenek kritikát a magyar ombudsmanok tevékenységéről is egyben. Mik özben természetesen közvetlen összefüggés egy európai bírósági vagy Európai Emberi Jogi Bíróság elmarasztalása és az ombudsman tevékenysége között nem mutatható ki, ez a kérdés mégis arra indított, hogy nagyon röviden elgondolkozzak arról, hogy mik azok az adottságok, feltételek, amelyek az ombudsman tevékenységét befolyásolják, és amelyek munkájának hatékonyságát is determinálják. Az első ilyen dolog, amivel számot kell vetni, és ez nekem kezdettől fogva, megválasztásomtól fogva problémát jelent, hogy az a lkotmányos értékrend a XIX. századi Európa tradícióin alapul, és időközben a világ sokat változott, így az ombudsman állandóan abban a helyzetben van, hogy úgy kell viselkednie, mintha abban a korszakban mondaná ki a szentenciáit, miközben a világ azóta na gyot változott. Az a klasszikus állami modell, amire az emberi jogok létrejöttek - vagyis hogy az állam és a társadalom, az állam és az egyén egymástól el van választva, némileg szemben állnak egymással , mára alapvetően megváltozott. Nemhogy az állam és a társadalom elválasztásáról nem beszélhetünk, hanem a mai képződményre egyenesen a kooperatív állam fogalmát használhatjuk, ami azt jelenti, hogy egy nagyon intenzív, nagyon dinamikus kölcsönhatás van az állam és társadalom között, amely jogállami eszközö kkel, jogi eszközökkel nem mindig tartható kézben. Ebben a kooperációban egyesek nagyobb eséllyel, mások kisebb eséllyel vesznek részt, és ez alapvetően érinti az állampolgári jogok érvényesülésének feltételrendszerét. Aki közigazgatással valamelyest is el méleti igénnyel foglalkozott, annak fülében ismerősen cseng egy nagy közigazgatásszociológus mondása, hogy a bürokrácia az a képződmény, amely az elkövetett hibákhoz képest sohasem tudja kijavítani és korrigálni magát. Azt hiszem, hogy az ombudsmani beszá molóban szereplő alkotmányos visszásságok is lényegében erre az adottságra vezethetőek vissza, hogy egyszerűen a közigazgatás, a hatósági rendszer egy olyan struktúra, amely bizonyos típusú hibákat mindig elkövet, függetlenül a benne működő emberek jó szán dékától, felkészültségétől vagy annak éppen az ellenkezőjétől. Tehát amikor időről időre hasonló alkotmányos visszásságokkal találkozunk, és azok évről évre megismétlődnek, akkor valószínűleg ez a magyarázata, hogy egyegy hibának valamikori kijavítása a l egkevésbé sem jelent garanciát arra, hogy ezek a későbbiekben ne fordulnának elő. Ami az elmúlt időben végzett tevékenységünk módszereit illeti, ezek közül szeretnék néhány szempontot megemlíteni, talán így állásfoglalásaink jellege, tartalma is világosabb á válik. Az emberi jogokat valamikor úgy fogalmazták meg, hogy egyegy ágazatban, egyegy szeletben biztosítsanak cselekvési szabadságot, cselekvési garanciát az egyén számára. Mára az emberi jogok egy sajátos módon összefonódott szövedékben érvényesülnek, és az egyik emberi jog vagy erősíti, vagy éppenséggel gyöngíti a másikat. Ez a tendencia a mi gyakorlatunkban is jól kimutatható, hiszen például a szociális biztonsághoz való jogról mint önálló jogról csak elvétve szoktunk beszélni. Ennek mindig más ember i joggal való értelmezését adjuk, úgymint a jogbiztonsággal vagy az emberi méltósággal. (9.30) Tehát ebből azt szeretném érzékeltetni, hogy nem egyegy elszigetelt, önálló tartalommal rendelkező alapjogot védünk, hanem ezeknek a többi emberi joggal való eg yüttes hatását próbáljuk érvényre juttatni. Az elmúlt évben különösen élesen jelentkezett az a probléma, hogy az emberi jogokat gyakran egymással ütköztetve, gyakran egymás rovására kell érvényesíteni. Hogy ne
