Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 25 (229. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2004. évi tevékenységéről szóló beszámoló; az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2004. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról orsz... - DR. LENKOVICS BARNABÁS, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, a napirendi pont előadója:
3402 Tisztelt Képviselőtársaim! Elsőként megadom a szót Lenkovics Barnabás úrnak, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának, az első napirendi pont el őadójának. Önt illeti a szószék. DR. LENKOVICS BARNABÁS , az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, a napirendi pont előadója : Tisztelt Alelnök Asszony! Tisztelt Ház! 2004 kiemelkedő jelentőségű, mondhatjuk, történelmi évszám hazánk történelmében. Hazánk az Európai Unió tagja lett. Az Országgyűlés a 25 tagország közül másodikként megerősítette az Európai Unió alkotmányos szerződését is. A csatlakozás ténye az általános biztos és az általános helyettes tevékenységében közvetlen és lényeges változást nem er edményezett. Ennek egyszerű magyarázata az ombudsmanok sajátos szerepéből, jogállami rendeltetéséből adódik, ami eddig is európainak, sőt nemzetközinek volt mondható. Ez az európaiság és nemzetköziség pedig az alapvető szabadságok és az emberi jogok egyete mességéből adódik. Magyarország formailag már az ENSZ Emberi Jogok Nyilatkozatának, majd a polgári és politikai jogok, illetőleg a gazdasági, szociális és kulturális jogok nyilatkozatának belföldi jogként való kihirdetésével elkötelezte magát ezen jogok me llett. Érdemi és valóságos elkötelezettséget azonban csak az 1989es alkotmány keletkeztetett, amely minden, a demokratikus államokban bevett és az Európai Uniót alapító szerződéseknek is részét alkotó alapvető szabadságot és emberi jogot a magyar alkotmán yos alapjogok rangjára emelt. Az alapjogoknak a magyar jogrendszer egészében való kifejtését, részletezését, azaz a jogalkotás folyamatát az Alkotmánybíróság kontrollálja. Ma már az Ab határozatainak összességéből olvasható ki az írott alkotmány értékrendj e és szelleme, ami megegyezik az alapvető szabadságok és az emberi jogok egyetemes érvényesülésre hivatott értékrendjével és szellemével. A jogállam megvalósulása azonban nem köthető sem egy naptári dátumhoz, sem a magyar vagy az európai alkotmány elfogadá sához. A jogállam valójában egy megvalósulási folyamat, amelyben valamennyi állami szerv elsőrendű kötelessége az alapvető szabadságok és az emberi jogok tényleges érvényesülésén munkálkodni. A jó alkotmányok és az alkotmányos törvények tényleges érvényesü lése a jog mindennapi alkalmazásában, az egyes állami vagy helyi önkormányzati szervek és az állampolgárok, a nagy közszolgáltatók és a fogyasztók, valamint az emberek egymás közötti jogviszonyaiban történik. Hogy a mindennapi jogalkalmazásban, a joggyakor latban valóságossá váljanak az alkotmányos alapjogok, azt felügyelik és lehetőségeikhez mérten előmozdítják az ombudsmanok. Helyzetük könnyebb, ha csak tisztességesebb és szakszerűbb eljárást, emberségesebb bánásmódot szorgalmaznak. Sokkal nehezebb azonban eredményt elérniük, ha az egyes alapvető jogok tényleges érvényesítésének materiális, pénzügyi, költségvetési feltételei vannak. Magyarország objektíve adott gazdasági fejlettségi szintje mellett ezek a források folyamatosan szűkösek, ráadásul időnként vi ssza is eshetnek. Ilyen esetekben az ombudsmanok ajánlásai - anélkül, hogy direkt módon politizálnának - az ésszerűbb, igazságosabb és méltányosabb elosztásra, felhasználásra, átcsoportosításra irányulnak, anélkül, hogy a döntést és annak felelősségét magu kra vállalnák. Azt, hogy milyen súlyos döntésekről van szó, jól illusztrálják a Zengőügy, a katonai radar alternatív helyszínekre telepítése, az Eloxatinügy, a legkorszerűbb, de egyben legdrágább gyógyszerek alanyi jogon való juttatása, az orvosi túlmunk aügy, a fizikai jelenléten alapuló ügyelet száz százalékban munkában töltött időként való figyelembevétele. Az Európai Unió magasabb szintű követelményeinek való megfelelés ezekben az esetekben különkülön 2030 milliárd forint költségvetési többletráfordí tást igényelne, ami nagyon komoly politikai mérlegelést, társadalmi méretű érdekegyeztetést és döntést követel. A források helyes elosztásához, a kiadások rangsorolásához és arányosításához az ombudsmanok - ugyanúgy, mint az Alkotmánybíróság - legfeljebb a z alkotmányos alapjogok rangsorolásával, az ütköző alapjogoknak a
