Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 24 (228. szám) - A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény és a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP):
3394 költségvetési bizottságban ülő MSZPs képviselők ezt a módosítást, hiszen ezt a költségvetési törvény elfogadásának a keretében tették meg. Nem általában kell felelősséget vállal ni, hanem önnek is, Göndör képviselő úrnak is, meg mindenkinek, aki az MSZP részéről szólt, minimum annyit kell mondani: elnézést, bocsánat, játékká tettük önöknek ezt a foglalkoztatását 65 és 70 év között, sajnáljuk, hogy ez történt, rá kellett jönnünk ar ra, hogy nem volt igazunk. De hogy még ebből erényt is kovácsolnak, és egyik képviselőjük azt mondja el, hogy a 65 év alatti határral azt szerették volna elérni, hogy sok fiatal köztisztviselő lehessen, a másikban meg visszaadják a 65 éven felüli közalkalm azottaknak a munkát, és ezt egyszerre mind a Fidesz nyakába kívánják tenni, ez már mindennek a teteje, azért engedje meg! Ez egy eklatáns példája, hogy a szocialisták a tényekkel hogyan játszanak, itt, a parlamentben milyen módon próbálják az ellenfelet be sározni az összes, általuk elkövetett hatalmi játszmák következményeivel. Ez borzasztó, ezért tiltakoztam! Köszönöm. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Úgy látom, hogy több fölszólalási igény nincs, ezért megadom a szót - amenny iben ezt igényli - TataiTóth András képviselőnek, az előterjesztők nevében. Parancsoljon, öné a szó. TATAITÓTH ANDRÁS (MSZP) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Az elhangzott vita zárásaként az előterjesztők nevében azt sze retném leszögezni, hogy a vita is meggyőzött bennünket arról, hogy indokolt volt a törvénymódosítás benyújtása, eltekintve attól a politikai felhangtól, amelyet néhány ellenzéki képviselő követett el a törvénnyel kapcsolatban, hiszen okot találtak arra, ho gy a kormány felelősségét és a kormánypárti képviselők felelősségét olyan módon vessék fel, amelyre egyébként semmiféle valóságos alapjuk nincsen. Érdemi hozzászólásában Mikes képviselő asszony és Béki Gabriella képviselő asszony foglalkozott a törvény val ódi tartalmával, így zárszóként az ő véleményükre szeretnék reagálni. El kell mondanom, hogy alapjában véve Béki Gabriella képviselő asszony álláspontjával azonosulni tudok, egészen addig a pontig, hogy hogyan kell ezeket a kérdéseket megoldani. Hiszen tel jesen egyetértek azzal, hogy van, aki fiatalabb korában az egészségi állapota és egyéb körülményei miatt már nem tud olyan teljesítményt nyújtani, mint a másik, aki akár még 70 éves kor felett is képes teljes értékű közalkalmazotti, köztisztviselői munka m egoldására. Abban nem közös az álláspontunk, hogy ezt a kérdést hogyan lehet kezelni. Miután egy nagy intézménynek, nagy iskolának voltam az igazgatója, és munkáltatói jogköröm gyakorlása során gyakran találtam magam szemben ezzel a problémával, bennem az a meggyőződés alakult ki, hogy nem lehet törvénnyel ezt a kérdést ilyen módon szabályozni. Ezt minden egyes ember esetében a sajátosságokat, az adott körülményeket mérlegelve az adott közalkalmazottért, köztisztviselőért felelős vezetőnek kell mérlegelni, és a vezetőnek kell szakmailag megalapozott, jogilag alátámasztott és emberséges döntést hozni. Itt szerepet kaphat a prémiumévek programja azok esetében, akik korábban belefáradnak a munkába, ugyanakkor fölvethető az a kérdés is, hogy a 70 éves kor fölött i köztisztviselők esetében hogyan oldható meg a további alkalmazás, ha arra szükség van. De azt gondolom, hogy erre a mostani törvényjavaslat nem tér ki. Tehát összegezve az előterjesztői véleményemet: azt látom, hogy az á ltalunk beterjesztett törvényjavaslat nyugvópontra helyezi ezt a kérdést, lehetőséget ad minden munkáltatónak arra, hogy a saját alkalmazotti körét, köztisztviselői, közalkalmazotti körét áttekintse, és a törvényes keretek között az érvényes nyugdíjkorhatá rt és egyéb szabályokat figyelembe véve meghozza azt a döntést, ami méltányos, igazságos, és tiszteletben tartja az idős emberek jogos érzékenységét és jogos érdekeit. Tehát véleménykülönbség a koalíciós partner álláspontjával tulajdonképpen csak a
