Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 24 (228. szám) - A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény és a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - JUHÁSZ GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Mandur László): - BORKÓ KÁROLY (Fidesz):
3388 Tehát én azt szeretném kérni, azt szeretném javasolni a kormánynak, hogy ha legközelebb a munkaerőpiacot egyébként ilyen módon érintő kérdésekben állást foglal vagy döntést kíván hozni, akkor azokat a megalapozó tanulmányokat, azokat a hatástanulmányokat, mondom, amit annak idején rajtunk olyan nagy előszeretettel kértek számon, azokat legyen szíves beszerezni. Pontosan állapítsa meg, hogy az az intézkedés, amelyet ő meghozni készül, hán y embert érint, milyen hatása lesz ennek az intézkedésnek, és ne utólag kelljen renoválni, és ezer meg ezer munkavállalót és munkáltatót ilyen méltánytalan és megalázó helyzetbe hozni, hogy el kelljen küldeni vagy erre kelljen felszólítani hosszú évek óta a köz szolgálatában álló munkatársaikat. Köszönöm szépen a figyelmet. (13.50) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Juhász Gábor, a Belügyminisztérium államtitkára, parancsoljon! JUHÁSZ GÁBOR belügyminiszt ériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselő Urak! Bevallom őszintén, Borkó Károly képviselőtársam hozzászólása ragadtatott arra, hogy gombot nyomjak, egyszerűen csak azért, mert úgy tűnik nekem, hogy a képviselő úr nem túl rövi d képviselői múltja alatt nem tanulta meg, hogy mi a különbség a kormányelőterjesztés meg az önálló képviselői indítvány között. Tisztelettel jelezném, képviselő úr, hogy bizonyára ön is tudja - ha tudja, akkor itt nyilvánvaló módon úgy tesz, mintha nem t udná, ami persze lehet tájékozatlanság, de én azt gyanítom, hogy komoly szándékosság , hogy az önálló képviselői indítvány valamennyi képviselőnek szíve joga. Tehát akár még ön is ragadtathatná arra magát, hogy ez a sok okosság, amelyre tetszik hivatkozni , írásos formában ide, a parlament elé kerüljön. Ez esetben, amiről a mai napi vita szól, nem más, mint hogy néhány országgyűlési képviselő benyújtott egy önálló képviselői indítványt, tehát nem a kormány nyújtotta be, nem a kormány rángat, ahogy ön mondja , ideoda, ad hoc módon, és nem tudom, hanem arról van szó, hogy a képviselők, képviselői jogukkal élve, a Ház elé hoztak egy indítványt. Ehhez a kormány viszonyt alakít ki, ezt a viszonyt én ismertettem. És azt szeretném öntől kérni, hogy ha lehet, akkor próbálkozzon ezt a viszonyt egyszerűen elfogadni, és nem úgy feltüntetni ezt a mai napi vitát, mintha e mögött a kormány jelentősebb szándéka lenne. Így aztán azt hiszem, hogy az ön hozzászólását a kormány nevében vissza kell utasítsam, egyszerűen azért, m ert nem tárgyszerű, szándékosan téves beállításban mutatja be a kormány munkáját. Szeretném hozzátenni, hogy kimondottan rosszhiszeműnek tartom, hiszen ahogy ön az egyik szavában fogalmaz: “a szegény idős emberek” - akik különben meglehetősen ragaszkodnak a maguk állásához , ennek kapcsán még a nyugdíjkorhatáremelést is idehozta, amiről meg végképp nem szól az egész mai napi vita. Tehát úgy tekintem, hogy az ön hozzászólása sajnos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) a politik ussága áldozatává vált. Köszönöm szépen. (A jegyzői székben Szűcs Lajost Pettkó András váltja fel.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kétperces felszólalásra Borkó Károly Fideszképviselő következik, parancsoljon! BORKÓ KÁROLY (Fidesz ) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szokásos kioktatást, amit a kormány részéről jelen lévő államtitkár úr ismételten elkövetett ellenzéki képviselővel szemben. Ez egyébként egyre inkább szokás.
