Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 24 (228. szám) - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): - ELNÖK (Mandur László): - ÉKES JÓZSEF (független): - ELNÖK (Mandur László):
3353 emlékezni? Ezt mondtam: közösen elfogadható törvénymódosításhoz. Miért tetszik akkor most felállni itt, és azt mondani nekem, hogy működjek már együtt? Azután a beszédem végén azt mondtam: reményeim szerint az elképzelések, amelyeket mondtam, megvalósulhatnak, és a most tárgyalt törvénymódosítás ehhez jó kereteket biztosíthat. Mi ez, ha nem együttműködés? Mi e z, ha nem a közös gondolkodásra való felhívás? Úgy fejeztem be a beszédemet, hogy együttműködésünket kínáljuk. Ezt is el tetszett felejteni? Hogyan tetszik itt merni felállni, és két percben azt mondani, mintha ez nem hangzott volna el? Ezután is a jó törv ény érdekében együtt fogunk önökkel működni, ha meghallják, ha nem, ha felállnak és ilyeneket mondanak, ha nem. De kérem szépen, figyeljenek már oda, amit mondunk! Köszönöm szépen a figyelmüket. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Kétperces felszólalás ra megadom a szót Halmai Gábornénak, az MSZP képviselőjének. Parancsoljon! HALMAI GÁBORNÉ (MSZP) : Köszönöm szépen. Nyilvánvalóan nem is lesz két perc, hiszen ha a képviselő úr akkor szólalt volna fel utoljára, és utána nem mondott volna olyanokat, amely sz erint ez a partner, akivel önök együttműködni szeretnének, mindent elrontott, semmire nem ad pénzt, hanem teljesen másfajta megközelítést mondott, én nem gondolom, hogy az együttműködésre való felszólításnak ez az igazi módja. Én egy másikat tettem, és ezt is tartom. Köszönöm. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Ékes József független képviselő úrnak. ÉKES JÓZSEF (független) : Köszönöm a szót, elnök úr. Pető Ivánnak szeretném mondani: tö bb alkalommal a kormánypárti képviselőknek javasoltuk, próbáljunk meg négy, négy és félpárti egyeztetéssel Budapest esetében a műemlék jellegű épületeknek egyfajta állami, banki finanszírozási rendszerrel egy olyan technikát kidolgozni, amellyel a műemlék jellegű épületek megmenthetők. Ezt azért kívántam így elmondani, és felhozni adott esetben Ukrajnát, Kijevet, mert az embernek sokszor sírhatnékja van, amikor feljön, bejön vagy lejön Budapestre - hiszen ha a Duna folyását nézzük, akkor lejövünk , hogy m ilyen állapotban vannak az épületek. Ezeket mind meg lehetne menteni, hisz volt egy háború, ön is hivatkozott a háborúra; a háború után az elődeink - a nagyszüleink, fogalmazzunk így - Budapestet rendbe tudták tenni. Most, amikor tényleg esély és lehetőség lenne rá, akkor arra kellene megtalálni a technikát, hogy legalább a műemlék jellegű homlokzatokat Budapesten rendbe rakjuk, annál nagyobb lesz turisztikai szempontból is a vonzereje, hisz csodálatos épületeket látnak, azokat fényképezni lehet. Sokkal nag yobb lesz a vonzása, mint a most fellelhető, lepusztult épületek homlokzatainak. Talán ebben kellene közösen elgondolkodni, és közösen egy olyan technikát kialakítani, kidolgozni, amely még menthetővé teszi ezeket az épületeket. Ha ennyire és ilyen mértékb en pusztulnak tovább, akkor annak valóban az lesz a vége, amit Szabó Zoltán mondott, hogy kénytelen lesz eladni, értékesíteni, utána majd lebontani, mert egy újat, korszerűt fognak a helyére építeni. Brüsszelben úgy csinálják, hogy a homlokzati részeket me ghagyják, a belső részeket lebontják, és oda építik a korszerűt, de mégis megteszik, és ehhez adják az állami forrást. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (Mandur László) :
