Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 24 (228. szám) - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - HALÁSZ JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3340 A műemlékvédelem ügyében az esetek többségében megint csak egy ilyen érdekösszeegyeztetésről kell gondoskodni. A műemlékek jelentős része megint csak valakinek a tula jdonában vagy a használatában van. (10.10) A műemlékek jelentős részében a Magyar Köztársaság polgárai mindennapi életüket élik, és őket nem lehet arra kényszeríteni, és nem is célszerű arra kényszeríteni, hogy a műemlék megóvása érdekében az ő életük vite le jelentős sérelmet szenvedjen. Nem lehet arra kényszeríteni embereket, hogy azért, mert az az épület, amelyben laknak, mondjuk, a XIX. század elején épült, azért XIX. század eleji körülmények között legyenek kénytelenek élni. A modern és jobb élet követe lményei és a kulturális örökség megvédésének igénye, mint számos nemzetközi példa mutatja, összeegyeztethető, jól összeegyeztethető. Természetesen - és e tekintetben is találunk a törvényjavaslatban megfelelő intézkedéseket - ez az összeegyeztetés nincs in gyen, ez pénzbe kerül. Itt kell szólni két további dologról, úgy gondolom. Az egyik az örökségvédelem pénzügyi eszközeinek az a törvénybeli megjelenése, amelyről mások is szóltak már az imént, és amelyek örvendetesen változtatják meg azt a gazdasági, pénzü gyi környezetet, amelyben az örökségvédelem, a műemlékvédelem vagy a régészeti örökség védelme a korábbiakban ellátásra kellett hogy kerüljön. Úgy gondoljuk, hogy ez a pénzügyi eszközrendszer, amelynek bevezetéséről a törvényjavaslat gondoskodik, hatékonya bban lesz képes az említett igényt, a mindennapi élet komfortigényét és a kulturális örökség megvédésének nemzeti igényét összeegyeztetni. És a másik, amiről itt kell szólni - megint csak volt már szó az imént róla , az állami tulajdonban tartandó, illetv e ott nem tartandó műemlékek listája. Megint csak azt kell mondanom, hogy jobboldali, konzervatív párthoz nem méltó az a paranoiás bizalmatlanság, amivel a magántulajdon és a magántőke iránt egyes képviselőtársaink viseltetnek, és nem méltó az a mármár má niákus etatizmus, amelyben, úgy gondolják, valamit megvédeni csak akkor lehet, ha állami tulajdonban van. (Halász János: Hajrá, Szabó Zoltán!) Úgy gondolom, világos módon cáfolja a kormány bevételi kényszereire vonatkozó elképzeléseket az a tény, hogy az á llami tulajdonban tartandó műemlékek listája a javaslat szerint nem változik, legalábbis nem változik különösképpen. És nem hiszem, hogy magyarázatra szorul az a törekvés, hogy amennyiben megfelelő beruházó akad, aki az örökségvédelmi szempontokat és a saj át gazdasági szempontjait megbízhatóan össze tudja egyeztetni, akkor érdemes ezeket a műemlékeket magántulajdonba adni, tekintettel arra, hogy a műemlékek megvédésének nemzeti igényét a hivatal továbbra is érvényesíteni tudja, ezzel szemben azt az említett pénzmennyiséget, amelybe e műemlékek megóvása kerül, azt a magántulajdonos tudja biztosítani. Úgy gondolom, nem sok értelme van annak, hogy kulturális örökségvédelmi szempontból állami tulajdonban tartsunk olyan intézményeket, amelyek megfelelő karbantart ásáról a költségvetés nem képes gondoskodni, és ennek megfelelően csak azt érjük el a magántulajdon és a magántőke iránti bizalmatlansággal, hogy ezek a műemlékek állagukban egyre romlanak, majd előbbutóbb tönkremennek, tisztelt Ház. Sajnos, ilyet is soka t láttunk. Tisztelt Ház! Összefoglalva tehát: az előttünk fekvő törvényjavaslat megítélésem szerint jól küszöböli ki, jól igazítja ki azokat a hiányosságokat és hibákat, amelyeket az eredeti törvény, a 2001. évi LXIV. törvény tartalmazott, jól kiegészíti a zt. Az, hogy most nem az eredeti törvény teljes visszavonására, egy korábban létezett állapot visszaállítására törekszünk, nem a koncepció megszeretését, hanem a realitások elfogadását tükrözi, és azt, hogy e realitások közepette kívánunk a nemzeti kulturá lis örökség minél hatékonyabb megvédéséről gondoskodni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Halász Jánosnak, a Fidesz vezérszónokának adom meg a szót. HALÁSZ JÁNOS , a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
