Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 24 (228. szám) - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - ERDŐS NORBERT, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
3336 Az is szóba került, hogy a múzeumok és a beruházások viszonya hogyan alakul, és bár ez tulajdonképpen a múzeumi törvény kérdése, de nagyon fontos elemek bekerültek ebbe a javaslatba, példá ul az, hogy a területileg illetékes múzeumnak és az ásató szervnek polgári jogi szerződést kell kötnie, és az örökségvédelmi törvény alkalmazójának ezt a megkötött szerződést kimondottan szakmailag ellenőriznie kell. Erre van jóváhagyási jogköre. (9.50) Na gyon fontos volt az is, és felmerült a bizottságban, hogy a korábbi törvénytervezetben volt egy olyan fogalom, a “nem ismert lelőhely” fogalma, amelyet most az ellenzék pontosítani kívánt volna. Ahogy ez annak idején 2001ben, a törvényjavaslat tervezése i dőszakában is egy nem eléggé pontos fogalom volt ahhoz, hogy ez törvényi szabályozás alá kerüljön, ugyanúgy ebben az esetben is azért nem történhetett meg most a módosítás keretében a szabályozás, hiszen ez egy olyan jogi fogalom, amelynek pontos tisztázás a nélkül nem elősegítené az ügyet, hanem inkább visszatartaná. Nagyon fontos az a kérdés, hogy összességében ez a törvényjavaslat milyen irányba viszi el az eredeti törvényjavaslatot. A bizottság többsége úgy találta, hogy a törvény megerősíti az értékvéde lmet, és a különböző fogalmak pontosításával az egyes szereplők számára is sokkal konkrétabb feladatokat, jogköröket határoz meg. Éppen ezek figyelembevételével a bizottság 11:8 arányban a módosítási javaslatot általános vitára alkalmasnak találta. Köszönö m. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : A bizottság kisebbségi véleményét Erdős Norbert képviselő úr ismerteti. ERDŐS NORBERT , a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A kulturális és sajtóbizottság megtárgyalta a kulturális örökség védelméről szóló törvény módosító javaslatát. A most elénk kerülő törvénymódosításnak véleményünk szerint az volt az eredeti értelme, hogy megfeleljen az államháztartási hiány miatti kormányz ati bevételi kényszernek. Mindannyian tudjuk, hogy a kezdeti elképzelések szerint a törvénymódosítás melléklete az eladásra szánt műemlékkel sokkal részletesebb volt, mint a jelenlegi. Szerencsére egy olyan társadalmi nyomás jött létre ezzel a törvénymódos ítással, különös tekintettel a melléklettel kapcsolatban, ami arra kényszerítette az előterjesztőt, hogy azt a minimálisra csökkentse. Így azokat a műemléki épületeket, amelyek itt szerepeltek, nagyrészt érintetlenül hagyja a törvénymódosítás, tehát mégsem kívánják privatizálni ezeket. Milyen fontosabb hibáit fedeztük fel még ennek a törvénymódosításnak? Az elsődleges hiányossága a javaslatnak az, hogy a múzeumok szakmai monopóliumával - amely elsősorban a megelőző feltárások területén jelentkezik, és a ber uházók és az ásatók közötti szerződéskötés során érvényesül - egyáltalán nem foglalkozik. Ezt a kérdéskört továbbra sem teszi helyére ez a törvénymódosítás. A tervezet következő hibája szerintünk az, hogy a régészeti lelőhely meghatározása továbbra sem pon tos, jóllehet volt a Magyar Tudományos Akadémia régészeti bizottságának egy szakmai javaslata, de ezt megítélésünk szerint az előterjesztők figyelmen kívül hagyták. Közismerten vannak ismert és ismeretlen régészeti lelőhelyek. Ezek közül jelenleg csak azok at tekintjük tényleges lelőhelyeknek, amelyeket ismerünk. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a föld alatt rejlő, eddig föl nem fedezett régészeti leletekről, valamint szűkebb és tágabb együtteséről a törvény elsődlegesen lemond. A régészeti bizottság kitér arra is, hogy körülbelül 50 ezerre tehető az eddig ismertté vált lelőhelyek száma, az ismeretlenekét 150 ezerre becsüli a szakma. Az örökségvédelmi törvény tehát csak 50 ezer régészeti lelőhelyről rendelkezik, ezeknél a beruházások teljes bekerülési költs égének legalább 9 ezrelékét kell próbafeltárásra és megelőző feltárásra fordítani. Minden más
