Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 23 (227. szám) - Varga Mihály (Fidesz) - az egészségügyi miniszterhez - “Miért hagyja tehetetlenül a Gyurcsány-kormány, hogy a gyógyítóintézetek - köztük a karcagi kórház - csődbe menjenek?” címmel - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter:
3260 kell megküzdenie. A helyzet az idén tovább romlott . Erre mondják önök, hogy jó irányba mennek a dolgok. A GyurcsányMedgyessykormány döntései nyomán évről évre csökken a társadalombiztosítás által nyújtott finanszírozás. Mára a városi kórházak legnagyobb részénél rendkívül nagy tartozások halmozódtak föl , amelyek a normális működést veszélyeztetik. A kisvárosi kórházak között így járt a karcagi Kátai Gábor Kórház is. Hiába takarékoskodik, hiába éli föl utolsó tartalékait is, nem tudja fenntartani magát, mert a társadalombiztosítási kassza sokkal kevesebb pénzt ad, mint amennyi a több ezer beteg ellátásához szükséges lenne. Az MSZPSZDSZkormány első miniszterelnöke azt kifogásolta, hogy a gyógyítóintézetekben rozsdásak a csövek, és hogy a villanykapcsolók túl magasan vannak. Újabban pedig a száz lépés idős zakát éljük. Már látható, hogy ezek is bizonytalan irányba vezetnek bennünket. Sajnos a kórházakban pedig tovább rozsdásodnak a csövek. Az újabb és újabb gyurcsányi szóáradatok helyett hadd ajánljam a kormány figyelmébe a Széchenyi által javasolt utat inká bb. Ő azt mondta: “A tett az első, a szó második.” Ötletrohamok helyett a beteg emberek gondos ellátást, megfelelő műszereket, a rohanó és túlterhelt orvosok helyett nyugodt gyógyulást szeretnének. Mindez csak úgy lehetséges, ha a kórházaknak nem kell mind ennap pengeélen egyensúlyozni ahhoz, hogy újabb pár hónapra biztosíthassák működésük alapfeltételeit. Persze ezt is csak az eladósodás fenyegető árnyékában tehetik meg. Az általános helyzet súlyos és egyre kilátástalanabb. Kérdéseim a következők a tisztelt miniszter úrhoz. Gyurcsány Ferenc a tervezés időszakában a második nemzeti fejlesztési terv nyolc prioritása között megjelölte a szórakoztatóipart, de az egészségügyet kihagyta. Szerencsére végül sikerült az egészségügynek utat törnie, és bekerülni a fő s zempontok közé. Miniszter úr, mi lehet az oka annak, hogy ilyen nehezen született meg a felismerés? Hogyan szándékozik segíteni azon a helyzeten, hogy miközben több órát kell várnia idős, beteg embereknek a vizsgálatra, orvosokat, ápolónőket kell elbocsáta ni, mert nem tudják az intézetek kigazdálkodni a bérüket? És végül: mit tervez ön a városi kórházak, így a karcagi kórház megmentése ügyében rövid, illetve hosszú távon? Tisztelettel várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) (15.50) ELNÖK (dr . Dávid Ibolya) : Az interpellációra Rácz Jenő egészségügyi miniszter úr válaszol. DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Röviden azt lehetne válaszolni az interpelláció ra, hogy a kórházak nem mennek csődbe, és természetesen ebben nemcsak a tulajdonosnak vagy a fenntartónak kell közbeavatkozni, hanem, ha szükséges, a kormánynak is intézkedéseket kell tenni. Mi sem bizonyítja ezen elkötelezettségünket jobban, mint azon 200 2. évi intézkedésünk, amikor az önök kormányzása alatt súlyos helyzetbe került fekvőbetegintézmények adósságán könnyítettünk. Az adósságkönnyítési program 30 intézményre terjedt ki, és a központi költségvetésből 2,8 milliárd forintot fordítottunk erre. Hé t éve folyik valóban a Kórházszövetség és a Gazdasági Vezetők Egyesülete - tehát nem szövetség, hanem egyesület - által a felmérés. Hadd mutassam ezt a görbét! (Felmutat egy iratot.) Amikor ön tervezte még a költségvetést, legutoljára 2001 első félévében a z intézmények adóssága, a szállítói tartozás az eredeti kiadási előirányzat százalékában 2,64 százalék volt. Ehhez képest a 2004. év végén 2,02 százalék volt ez. Ebből látszik, hogy az intézmények adóssághelyzete nem romlott ebben az időszakban. Cáfolom a képviselő úr azon állítását is, mely szerint fokozatosan kevesebb közpénz kerül társadalombiztosítási finanszírozásra, illetve az egészségügyi intézményekre. Az ön által tervezett költségvetésben 2002re 629 milliárd forint került tervezésre az egészségügy i közkiadásokra. 2003ban 281 milliárd forinttal, 2004ben 320 milliárd forinttal, 2005ben 351 milliárd forinttal, azaz
