Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 23 (227. szám) - Dr. Mézes Éva (SZDSZ) - az egészségügyi miniszterhez - “Gyógyszertári ügyelet” címmel - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. MÉZES ÉVA (SZDSZ):
3255 Köszönöm a türelmét. (Szórványos taps a kormánypárti olda lon.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Kérdezem Vidorné Szabó Györgyi képviselő asszonyt, hogy elfogadjae az államtitkár úr válaszát. DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP) : Köszönöm szépen államtitkár úr válaszát. Azt mondta, hogy egyetlen törvénymódosítással nem lehet a problémát megoldani. Én ezt megértem, és a választ e tekintetben elfogadom. De szeretném elmondani, hogy azt a soksok törvény- és jogszabálymódosítást, amit államtitkár úr jelzett, őszintén szólva én még nem láttam, előttem nincsen. Azt is szere tném elmondani, hogy nemcsak ezzel az interpellációval, hanem ezt követően is kitüntetett figyelemmel fogom kezelni ezeket a kérdéseket, és - gondolom - többi képviselőtársammal együtt figyelni fogom, hogy a lehető legrövidebb időn belül a legteljesebb és legkomplexebb szabályozást tudhassuk végre magunkénak. Köszönöm, a válaszát elfogadom. (Taps a kormánypárti oldalon.) (15.30) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : A képviselő asszony elfogadta a választ. Dr. Mézes É va (SZDSZ) - az egészségügyi miniszterhez - “Gyógyszertári ügyelet” címmel ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Mézes Éva, az SZDSZ képviselője, interpellációt nyújtott be az egészségügyi miniszterhez: “Gyógyszertári ügyelet” címmel. Mézes Éva képviselő asszonyt ille ti a szó. DR. MÉZES ÉVA (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A 15/1997es népjóléti miniszteri rendelet alapján valamennyi működési engedéllyel rendelkező közforgalmú gyógyszertár kötelezhető készenléti szolgála tra. A gyakorlatban azonban nagyon kevés azon patikák száma, amelyek eleget tudnának tenni ezen kötelezettségüknek. Ennek két oka is van. Egyrészt az ügyeletre kötelezett gyógyszertáraknak több gyógyszerészt kellene foglalkoztatniuk, mivel az uniós munkajo gi szabályozás értelmében az ügyelet is az alkalmazott munkaidejébe számít. Másrészt nem megoldott az ügyelet költségeinek finanszírozása sem. Az államnak ugyanis az egészségügyi szakellátás, így a patikák ügyeletének finanszírozása, nem feladata. Az önkor mányzatoknak sem kötelessége a finanszírozás, így rendszerint forráshiányra hivatkozva utasítják el a kéréseket. A patikák számára így csak egy megoldás marad: az ügyelet költségeit maguknak kell kigazdálkodniuk az árrésből. Ez azonban azzal az érthető köv etkezménnyel jár, hogy egyre több, az ügyeletet a saját bevétele rovására teljesítő gyógyszertár kezdeményezi a patikai ügyelet megszüntetését. A betegek érdekei mindeközben sérülnek. Míg a fővárosban 12 kijelölt gyógyszertár tart ügyeletet, vidéken sokkal rosszabb a helyzet. Itt ugyanis előfordulhat, hogy a legközelebbi ügyeletes patika több kilométeres távolságra van az adott településtől. A kistelepülésen élő beteg, akinek az éjszaka közepén gyógyszerre van szüksége, két dolgot tehet: megteszi a 10 kilom éteres távolságot a következő patikáig, vagy megvárja a másnapot, amikor kinyit a patika. Ez komoly probléma, hiszen gyakran váratlan rosszullét, baleset, hirtelen kialakuló betegség miatt szükség van gyógyszerre, és így azt nem feltétlenül szerzik be a ny itvatartási időben.
