Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 23 (227. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
3238 (14.20) És nincs ok védeni ezt, nincs ok mentséget találni, és nincs ok lebeszélni bennünket arról, képviselő úr, hogy aggódjunk ilyenkor. Nem többet, csak hogy aggódjunk. Most éppen ezt teszem, képviselő úr.” Azt mondtam a hozzászólásban , hogy úgy látom, hogy Magyarországon, ha van egy ilyen jelenség, akkor nem lehet nem észrevenni, hogy egyből ez a reakció, és ez a reakció önmagában figyelmeztet bennünket, hogy nem csináljuk jól ezeket a dolgokat. Ma is vállalom ezeket a mondatokat; olya n valóságos jelenségre utaltam, amelyre a legkézenfekvőbb példa, hogy ebben az ügyben az elkövetést követő napokban nagyon aktív, nagyon intenzív vita folyt: mi történt? És nagyon sok emberben valóban az a kép jött elő, hogy bizony, itt alapvetően előítéle t, rasszista előítélet által mozgatott cselekményről van szó. Nem számoltam be többről a parlamentnek, mint hogy fenyegető (Dr. Áder János: Rájátszottatok erre!) , fenyegető a demokratikus Magyarország számára, ha egy ilyen jelenség esetén tö megek számára ez az egyetlen lehetséges értelmezési keret. (Dr. Áder János: Erről szó sincs! Ti akarjátok így láttatni!) Szerintem egy visszafogott, korrekt megjegyzés. Ettől eltérően értékelték önök a helyzetet, hozzáteszem, nem vetettem a szemükre, csak talán az nem tisztességes, frakcióvezetőhelyettes úr, hogy egy legalábbis az értelmezést mindenképpen bíró, minden tekintetben mérsékelt fogalmazást ön a vádlottak padjára ültet, és nincs egyébként egyetlenegy megjegyzése sem ahhoz, hogy az ön frakciójána k képviseletében nagyon határozott, egyértelmű, valóságosan ítélkező nyilatkozat hangzott el a következőképpen. 13 óra 40kor vagyunk. Az ön frakcióvezetőhelyettesének a szavait idézem szó szerint a jegyzőkönyvből; gondolom, hogy a jegyzőkönyvet hiteles f orrásnak tekintjük: “Lehet, és kell is beszélni a cigány fiatalemberrel szembeni gyilkossági kísérletről, el kell ítélni ezen a helyen is. De kérem, szóljon a saját belügyminiszter asszonyának - int engem a frakcióvezetőhelyettes úr , szóljon a saját ren dőrségének - hozzáteszem: nekünk nincsen saját rendőrségünk, az lehet, hogy egy másik kormány volt (Derültség a kormánypártok padsoraiban.) , hogy akkor ne takargassa ennek a gyilkossági kísérletnek nyilvánvalóan rasszista oldalát.” Tehát nyilvánvalóan ra sszistának ezt a nagyon konkrét gyilkossági kísérletet sem nem a Magyar Szocialista Párt, sem nem a Szabad Demokraták Szövetsége, sem nem a kormány nevében megszólaló képviselők minősítették, hanem - ha és amennyiben jól olvasom a jegyzőkönyvet - Pokorni Z oltán frakcióvezetőhelyettes úr. Én egyébként nem kérem, hogy kérjen elnézést. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Zaj. - Dr. Répássy Róbert: Talán a Moszkva téren is őt ünneplik! - Derültség a Fidesz soraiban. - Az elnök csenget.) Én valóban azt gondolo m, hogy a miniszterelnöknek az a dolga, hogy itt a parlamentben tájékoztassa arról a képviselőket, hogy milyen politikát kíván folytatni. Az a megjegyzés, hogy persze segítené ezt a vitát, ha a legelső bejelentést megelőzően előterjesztéseket osztanánk ki, ez megfontolandó. Azt tudom mondani, hogy tudja, a parlamentben elmondott politikai program még ezzel együtt is, azzal a fogyatékosságával, hogy önt arra kényszeríti, hogy itt válaszoljon rá, lényegesen demokratikusabb, mint ugyanezt a Vigadóban tenni. (T aps a kormánypártok padsoraiban.) Nem emlékszem rá, hogy bármikor is ezt megelőzően - talán az Antallidőkig vissza lehet menni- volt olyan kormány, amely hétről hétre ideállt az Országgyűlés elé, és elmondta, hogy milyen politikát kíván folytatni, egyébké nt lehetőséget és teret adva a nyugodt vitának, amit itt folytatni lehet. (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Lasztovicza Jenő: Három éve csak beszéltek!) Ezt fogom követni ezentúl is. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Belátom, nem könnyű a dolga az elle nzéknek, hogy azonnal kell reagálni, de gondolom, azok, akik kormányzásra készülnek, az ország ezen nagy kérdéseiben felkészültek anélkül is, hogy engem
