Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 23 (227. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
3225 Ha az elmúlt években időnként azt gondoltuk és azt gondoljuk, hogy van még mit megváltoztatni, ez nem elsősorban a rendszerváltó atyák adóssága. Ez a mi adósságunk, hogy mindazt a politikai keretet, amelyet az új, harmadik köztársaság alko tmányos rendje megteremtett, ezt nem tudtuk kellő bölcsességgel, érzékenységgel kitölteni, hogy nem tudtuk ezeket a lehetőségeket arra felhasználni, hogy egy igazságosabb országot hozzunk létre. Antall József és kora a változások kora volt; van, amit megte ttek ők, van, ami ránk maradt. Ránk maradt, hogy egy jobban élhető és igazságosabb országot csináljunk; ránk maradt az az üzenet és az a hagyaték, hogy önmagában abból, amit tizenöt évvel ezelőtt teljesítettünk, nem lehet megélni, tovább kell menni ezen az úton, tovább kell menni egy jobban élhető, igazságos Magyarország irányába. Erről szólnak a törekvéseink, azok a törekvések, amelyeket bátran képviselünk, és őszintén hiszünk bennük; azok a törekvések, amelyeket persze mások meg vitatnak, de hát így van e z rendjén. A parlamenti demokráciában ez a normális, hogy állítás és állítás pörlekedik egymással, és a választóra bízza, hogy versengő állítások, versengő javaslatok közül melyikhez nyújt támogatást. A kormánynak az a dolga, hogy élve a választók felhatal mazásával, újabb és újabb lépésekkel, újabb és újabb javaslatokkal egy igazságosabb, egy jobban élhető, egy versenyképesebb Magyarország irányába mozduljon el. Az elmúlt hetekben több alkalommal álltam itt, az Országgyűlés előtt egyegy témában kifejtve ko rmányunk álláspontját, szándékait, hogy hol kívánjuk megváltoztatni Magyarországot annak érdekében, hogy ne csak kevesen, hanem milliók érezzék úgy, hogy otthonra találnak a harmadik Magyar Köztársaságban. Tisztelettel tájékoztatom az Országgyűlést, hogy a mai napon, ahogyan ezt korábban is jeleztem, az eddig megfogalmazott javaslatainkra vonatkozó törvénymódosító indítványokat benyújtottuk az Országgyűlésnek. Ezzel elkezdődött az a folyamat, amit hetekkel ezelőtt itt elkezdtünk, a kormány javaslatot tesz, azt megvitatjuk, ebből jogszabálytervezet készül, és amihez van jogunk, azt meghozzuk saját hatáskörben, amihez nincsen jogunk, azt ide terjesztjük az Országgyűlés elé, hogy a javaslatokból döntések, a döntésből cselekvés, a cselekvésből pedig egy igazságo s, jobb Magyarország szülessen. A mai nap figyelmünket egy másik kérdésre szeretném fordítani, olyan kérdésre, amely önmagában is rendkívüli jelentőséggel bír. De szeretném már most elmondani, hogy közvetlen kapcsolatban áll a korábbi napokbanhetekben elm ondott részletekkel, összességében azzal az általános filozófiával, hogy Magyarországon lehessen dolgozni, érje meg dolgozni, a munkáért tisztességes jövedelem járjon, és valamennyi rendszerünk, az oktatástól a szociálpolitikán keresztül, igen, ezt a végső szándékot támogassa, mert erről szól az ország jövője: a munkáról, a munkásemberről, a parasztemberről, arról, hogy új értéket hoznak létre. A mai nap az egyik napilap azzal a címmel közli Ferge Zsuzsa, a magyar szociá lpolitika, a magyar társadalompolitika egyik talán legbefolyásosabb kutatójának tanulmányát, elemzését, hogy melyik gyermek mennyit ér. Melyik gyermek mennyit ér? - kérdezi Ferge Zsuzsa. A mi válaszunk erre természetesen az - és azt gyanítom, hogy nagyonn agyon sokan egyetértenek ezzel , hogy minden gyerek egyformán fontos, hogy gyermek és gyermek között nem lehet különbség a tekintetben, hogy hova született; az állam azt semmiképpen nem teheti meg, hogy a már meglévő különbségeket családpolitikájával, szo ciálpolitikájával még tovább fokozza. Ugyanakkor, hogy ha ránézünk a családtámogatás jelenlegi rendszerére, akkor azt látjuk, hogy van olyan gyermek ebben a rendszerben, aki egy hónapban 5100 forintot kap - 5100 forintot; más gyermek, aki máshova, más csal ádba született, ő 17 800 forintot. Három és félszeres különbség! Tehete a gyermek arról, hogy milyen családba született? Azt mondhatnám én szociáldemokrata politikusként (Derültség és moraj a Fidesz és a függetlenek soraiban.) , talán még el is tudnám foga dni, hogy vannak ilyen különbségek, ha ezek a