Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 18 (226. szám) - „Civitas Fortissima” - Balassagyarmat, a legbátrabb városról címmel törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - JUHÁSZ GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár:
3194 fizettek a város és ezen keresztül hazánk egy ré szének további függetlenségéért, természetesen többen megsebesültek a honvédő harc során. Márványtábla emlékezteti az előtte elhaladókat e hős cselekedetről. Még a tábla sorsa is viszontagságos volt. Mire gondolok itt? Volt időszak, amikor azt megfordított ák, és más szöveggel látták el, de hála istennek, ez már a múlt. Remélem, a történelmünk során hasonló cselekedet nem fog előfordulni. Ismernünk kell múltunkat még akkor is, ha nem értünk egyet azon időszak bizonyos kérdéseire adott válaszokkal. E város la kossága akkor azt tette, amit egy hazáját szerető népnek tennie kell. Ezért vagyunk mi, balassagyarmatiak büszkék 1919. január 29ére. A csata úgy végződött, hogy a betolakodók visszavonultak. Az akkori kormányzó úr városunknak a Civitas Fortissima, tehát a legbátrabb város címet adományozta, amelyet azóta is büszkén visel. Viszont sajnos e ténynek parlamenti törvénybe iktatása a mai napig sem történt meg. Az emberek szívébenlelkében él e nemes gondolat. Ápoljuk, védjük e csata emlékét! Városunk önkormányz ata e napot 1998ban városnappá nyilvánította. Városházunk falán, címerünkben is szerepel e név: Civitas Fortissima. A már korábban említett táblán a következő mondat áll: “Akikről e tábla szól, igaz magyarok voltak, mert forrón szerették hazájukat, és hős ök voltak, mert hazaszeretetüknek életüket is feláldozták.” - hangzik a felirat. Ezek után kérem igen tisztelt képviselőtársaimat, adják meg e kisvárosban és annak környékén élő, dolgos, palóc embereknek azt az örömöt, hogy a több mint 80 éven át nem hivat alosan használt címnek immár véglegesen jogos birtokosai lehessenek, segítve ezzel is lelki örömüket és további boldogulásukat. Végül: lehet, hogy nem szokás, de tessék megengedni nekem egy személyes, de természetesen a törvényhez valamilyen módon kapcsoló dó megjegyzést. Azt a munkát, amelyet e törvénytervezet elkészítésébe fektettem, szeretném felajánlani néhai Kamarás József bátyánk emlékére, aki 30 éven át volt a Civitas Fortissima Kör elnöke, aki 94 éves korában, egy évvel ezelőtt elhunyt, s minden vágy a az volt, hogy szerette volna megélni azt a napot, amikor a parlament és a magyar kormány szentesíti, törvényesíti szeretett városa már fent is többször említett, megtisztelő címét. Kérem tisztelt képviselőtársaimat, szíveskedjenek e törvény kapcsán segít ségükről biztosítani. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) (14.10) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki felszólalni. Kérem, hogy gombnyomással jelezze! (Jelzésre:) Úgy látom, hogy ig en. Megadom a szót Juhász Gábor államtitkár úrnak, a Belügyminisztérium politikai államtitkárának. Parancsoljon, öné a szó. JUHÁSZ GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselő Ú r! Nagy dolog ez nekem is, hiszen magam is nógrádi lévén, ugyan nem balassagyarmati, de Balassagyarmatra is nagyon büszke képviselőként, a Belügyminisztérium politikai államtitkáraként veszek részt ebben a kezdeményezésben. Azért mondom, hogy veszek részt, hiszen a civil kurázsi minden időszakban egy olyan dolog volt, amire nemcsak helyben emlékeztek, hanem dicsőséggel élték meg mindazok, akiket persze mások minősítettek ezzel a kifejezéssel. Balassagyarmat esetében úgy hiszem, hogy a civil kurázsi és a nem zeti függetlenség, a város szabadsága, az ott lakók személyes kurázsija olyan mértékben fonódott össze, amelynek ott helyben, Nógrád megyében hagyománya, híre van, a város maga is szereti ezt a címet, és most egy olyan ünnepi pillanatban állunk itt a köztá rsaság parlamentjében, amikor Balassagyarmat város országgyűlési képviselője kezdeményezi, hogy a magyar parlament egy elfogadott törvényben hirdesse ki a “Civitas Fortissima” címet.
