Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 18 (226. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - A jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény, valamint a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény végrehajtásához szükséges kormányzati intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER, az alkotmány- és igazságügyi bizottság alelnöke, a napirendi pont előadója:
3183 Már ekkor bizonyos statisztikai adatok birtokában voltunk, de a meghallgatások során nagyon érdekes, új színt vett föl mindhárom jogszabályról szóló ismertetés, és már akkor világossá vált, hogy még egy ülést kell tartanunk, mert - majd külön szólok erről - még két szervezetet meg kellett hívni, amelyek korábban nem vettek részt ezen a megbeszélésen. Tehát a három törvényt végigtaglalva először szólnék talán a jogi segítségnyújtásról szóló törvényről, amelynek nagyon röviden ö sszefoglalva az a lényege, hogy tulajdonképpen egy pozitív diszkriminációt alkalmaz, de olyan pozitív diszkriminációt, amely az esélyegyenlőség érdekében hat, hogy a legrászorultabbak is, akik anyagilag erre egyébként képtelenek lennének, mégis jogi vitáik során szakszerű jogtanácsra tarthassanak igényt. Ez önmagában véve feltételez egy szervezetet, amely ezzel foglalkozik, és anyagiakat is, mert itt a pozitív diszkrimináció végeredményben azt jelenti, hogy az állam átvállalja ennek a jogi segítségnyújtásna k a költségeit. Hozzá is kezdtek ennek a szervezéséhez, mégpedig oly formában, hogy felállítottak megyénként, illetőleg a fővároson belül egyegy területi hivatalt háromhárom fővel, illetőleg a fővárosban öt fővel. Ezek a területi hivatalok végül is hárma s hatáskörrel működtek. Az egyik maga a szervezés, már annak a szervezése, hogy három ember nem elég egyegy megyében ezeknek a tevékenységeknek a lefolytatásához, hanem kívülálló szakértőket, a nép ügyvédjeit foglalkoztatják. De maguknak is saját hatáskör ük van, először is egy közigazgatási hatósági feladatkörük. A közigazgatási hatáskör tulajdonképpen abban áll, hogy elbírálják ezek a területi hivatalok a rászorultság kérdését, vagyis hogy az illető folyamodó erre a pozitív diszkriminációra valóban rászor ule. Amennyiben igen, akkor engedélyezik, amennyiben nem, úgy még ezt a határozatot - ez egy rendes közigazgatási határozattal zárul - még a bíróságon meg is lehet támadni. A másik, illetőleg harmadik feladata, hogy kisebb ügyekben maga is eljár a terület i hivatal, és mintegy önmaga egyszerűbb ügyekben jogi segítséget nyújt. Ez az egész intézményrendszer két ütemben lép hatályba. Az egyik a segítségnyújtás, ez már hatályban van, itt mintegy 350 személy jelentkezett a nép ügyvédje tevékenységének a folytatá sára, ebből talán 306 ügyvéd, és van néhány jogi személy, egyetemi oktatók és jogvédő egyesületek. Összességében a vizsgált időszakban több mint 11 ezer üggyel foglalkoztak, tehát nyugodtan kijelenthető, hogy ténylegesen hatékonyan tevékenykedtek. De a val óságban az igazi tevékenységük majd az lesz, ami 2006. január 1jétől lesz majd hatályos, amikor már a bírósági képviseletet is elvállalhatják - annak persze újabb költségkihatásai lesznek. A másik önálló törvény ez a bizonyos mediátori tevékenységről szól ó jogszabály, amely, mint mondom, új a magyar jogban, és lényegében azt szolgálja főleg polgári és gazdasági ügyekben, hogy a felek vitás ügyeiket maguk között intézzék el. Ez egy egészen új kultúrának a megteremtését is jelentené, amely kultúra sajnos Mag yarországon nem honos, ezt az is mutatja, hogy ez a tevékenység még olyan nagyon nem terjedt el Magyarországon. Mindenesetre ezt célozza, amely egyrészt ennek a jogi kultúrának az erősítését célozza, másrészt pedig hogy a bíróságokat mentesítse a régi foga lom szerint az úgynevezett bagatell ügyektől. Bár itt is az van, hogy amennyiben nem tudnak megegyezni a mediátor közbeiktatásával vagy közbenjárására, akkor végül is bírósághoz is fordulhatnak. Nos, az egésznek azért mégis az a lényege, hogy itt ez a közb enjáró nem hoz semmiféle határozatot, csak összehozza a feleket, esetleg jogi vagy más jellegű felkészültségénél fogva mintegy támpontot ad a feleknek, hogy milyen pontokban van lehetőség a megegyezésre, és mindenféleképpen az a lényege, hogy a felek, akik önkéntesen keresték fel ezt a szervet vagy személyt, alávetik magukat ennek a kibékülési vagy kompromisszumkeresési folyamatnak, amely, ismétlem, gazdasági és polgári ügyekben bír nagy jelentőséggel. Erre a tevékenységre mintegy ezer személy, illetőleg jo gi személy jelentkezett, a legkülönbözőbb foglalkozásúak. Tehát itt nemcsak ügyvédek jelentkeztek már, nemcsak jogászok, hanem pedagógusok, pszichológusok, mérnökök is, tehát a legkülönbözőbb foglalkozásúak, ez helyes is, mert hisz ezek az ügyek a legkülön bözőbbek is lehetnek.
