Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 18 (226. szám) - Az Állami Számvevőszék 2004. évi tevékenységéről szóló jelentés, valamint az Állami Számvevőszék 2004. évi tevékenységéről szóló jelentés elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
3167 Nem olcsó és nem drága állam kell, hanem patrióta állam, amely képes eleget tenni a fenntartó közösség, a nemzet, az álla m polgárai érdekében vállalt kötelezettségeinek. Az olcsó állam megvalósítását követelők elhallgatják azt, hogy a csökkenő adóbevételekből szükségszerűen kevesebb iskolát, rendőrőrsöt lehet majd fenntartani, kevésbé lehet támogatni az egészségügyet, szűkít eni kell mind a központi állam, mind a helyi demokrácia választott testületeinek a körét, kevesebbet lehet költeni elmaradott úthálózatunk kibővítésére, el kell hanyagolnunk az árvíz elleni védműveinket, és még sokáig folytathatnám azokat a közösséget szol gáló feladatokat, amelyekről elkerülhetetlenül lemondunk. Tisztelt Ház! A jelentés felvillantotta az olcsó állam egyik negatív következményét, ami meglehetősen hátrányosan érinti Tisza menti választókerületemet, Tiszakécskét, Tiszaalpárt és környezetét. A jelentés arra figyelmeztet, hogy a Tisza völgyi árvízvédelmi rendszer fejlesztését célzó, 2004ben törvénnyel is megerősített Vásárhelyiterv megvalósulása teljesen bizonytalan a folyamatos forrásmegvonások miatt. Például 2005ben az eredetileg tervezett 1 5 milliárd helyett a Tisza menti árvízvédelmi célra a költségvetésben csak alig több mint feleakkora összeg, 8 milliárd forint szerepel. A számvevők az árvízvédelmi tevékenység vizsgálata során arra a következtetésre jutottak, hogy a műszakilag és biztonsá gi megfontolásokból indokolt szükségletek távolról sincsenek kielégítve. Az ÁSZ joggal kifogásolja, hogy a vízügyi igazgatóságok járművei egyetlenegy híján amortizálódtak, nincs pénz a védművek állapotának felmérésére. A jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy megfelelően kiépített védvonalak esetén a védekezési költségek az ötödére, tizedére mérséklődnek, és jelentősen csökken a károk bekövetkeztének valószínűsége is. Meglehetősen szűk látókörű tehát a mai takarékosság ezen a területen. Például a 2000es árvíz idején Szolnoknál a védekezés 15 milliárdot emésztett fel, mert szükséggátakat kellett építeni. Tarpán pedig egy gátszakadás 2001ben 50 milliárdos kárt okozott. Ezzel szemben a Tisza bal partján a 12 milliárdos költséggel kiépített töltéseknek köszö nhetően ugyanabban az évben legalább 200 milliárdos kárt sikerült megelőzni. A védművek üzemeltetési költségei mintegy 3,5 milliárdra rúgnak, és ezt a költségvetés 2002ben és 2003ban is előteremtette, 2004ben azonban már csak a szükséges összeg mindössz e egyötödét, 500 millió forintot költöttek erre. Még rosszabb a helyzet a karbantartás területén. Az évi 14 milliárdos szükséglettel szemben még 3 milliárd sem jutott az állagmegóvásra. Minden jel szerint ez a fajta olcsó állam egyértelműen biztonsági kock ázatot jelent. A számvevők azt is észrevételezik, hogy a vízügyi ágazatban foglalkoztatottak létszámát jelentősen csökkentették. Az 1994es húszezer fővel szemben már négyezren sem dolgoznak ezen a területen, ezért harmadfokú készültség esetén szakképzetle n külső erőket kell bevonni, ami szintén a kockázatot növeli. Választókerületemben korábban sokan alapozhatták a megélhetésüket az árvízvédelemre. Sokan mondhatták azt, hogy szükség lesz a munkájukra, különben jön az árvíz. Sajnos most sokan szembesülnek a zzal a költségvetési politikával, amely keveset költ az árvízvédelemre, veszélyezteti a minimálbérnél alig jobban fizetett vízügyesek megélhetését, munkahelyét, és ami ennél is szomorúbb, az itt élő százezrek életét és vagyonbiztonságát. Tisztelt Ház! Ez e gy rendkívül terjedelmes számvevőszéki jelentés, éppen ezért hozzászólásom második részét egy újbóli jelzés után fogom majd elmondani, befejezni. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Horváth János képviselő ú rnak, Fidesz, tízperces időkeretben. (12.00) DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha olyan gazdag ember lennék, mint gróf Széchenyi István volt a maga korában, akkor egy felajánlást tennék. Ezt a könyvet, az Állami Számvevőszék jele ntését megvásárolnám, és elhelyezném az ország minden falujában, minden könyvtárában, minden
