Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 18 (226. szám) - Az ülésnap megnyitása - Bejelentés mentelmi ügyről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
3138 hasznosítása céljából folytatandó együttműködésről szóló egyezményt, amely fig yelembe veszi a jelenleg is érvényes nemzetközi megállapodásokat, uniós irányelveket, és hangsúlyt helyez a kölcsönös segítségnyújtásra is. Az április közepén történt nagyon nagy esőzések nyomán bekövetkezett áradás valóban emberek ezreit űzte el otthonukb ól. Hogy milyen intézkedések történtek ezzel kapcsolatban közvetlenül Romániában, az, úgy gondolom, nekem most nem tisztem mérlegelni. Bennünket először Winkler Gyula román kereskedelmi miniszter úr keresett meg telefonon, nevezetesen, a Szegedi Környezetv édelmi és Vízügyi Igazgatóság vezetőjét. Román kérésre május 3án magyar vízügyi szakemberek a helyszínen felmérték, hogy milyen beavatkozás lehetséges. Május 5én kaptam meg azt a levelet, amelyben Sulfina Barbu román miniszter asszony segítséget kér tőlü nk. 6án összeállítottuk a vízkár elhárításához kért műszaki felszerelést, május 7én Budapestről elindult a kontingens, és május 8án érkezett meg Temesvárra, a hozzá csatlakozott szegedi kontingenssel együtt. A felszerelést egy szivattyútelep mentesítésé re küldtük. Összesen 16 nagy teljesítményű szivattyút küldtünk, amelyek kapacitása 810 köbméter között van másodpercenként. Természetesen voltak a segítségnyújtásnak negatív felhangjai is egykét napig a román sajtóban, amelyek arról nyilatkoztak egy buka resti szivattyúgyár nevében, hogy nekik is van megfelelő technológiájuk, miért nem náluk rendeli ezt meg a román kormány. Egy nappal később kiderült, hogy ez a szivattyú egy nap alatt tud annyit, mint amennyit egy óra alatt az általunk küldött egyetlen szi vattyú tud, nincs belőle készletük, és nem tudják üzembe helyezni a gáton. Érdekes volt a román közvélemény reakciója, amely arról szólt, hogy nagyon negatív dolog az, ha egy segítségnyújtással kapcsolatban nem az öröm és a köszönet hangjai hangzanak el, h anem a fanyalgásé. A romániai reakciók egyébként általában véve nagyon pozitívak a magyar segítséget tekintve, részben a kormány köszönetét fejezte ki a miniszter asszony számomra, Temes megye vezetői, a prefektus, a megyei elnök éppúgy, mint a megyei RMDS Z nagyon komoly köszönetet nyilvánítottak, de a legfontosabb az, hogy az ott élő emberek ugyanúgy elmondták, hogy milyen nagyra értékelik azt a magyar segítséget, amelyet ilyen gyorsan rendelkezésre tudtunk bocsátani. Úgy érzem, számunkra ez a legfontosabb . Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Harrach Péter) : Az SZDSZ frakcióvezetőhelyettese, Mécs Imre napirend előtti felszólalásának címe “Félelem és részvétlenség”. Öné a szó. (Pettkó András elfoglalja jegyzői helyét.) MÉCS IMRE (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Ú r! Tisztelt Ház! Május 8án vasárnap fényes nappal - mint ahogy azt már sokszor elmondták - egy 15 éves kisfiút karddal átszúrtak egy autóbuszvégállomáson. Tele volt a busz emberekkel, benne ült a buszvezető is. Néhány erőszakmaskarákba bújt fiatal kardok kal felfegyverezve nyugodtan és szabadon grasszálhatott, és egy kisfiút egyszerűen hasba szúrt az egyikük; mert nézett a barna szemével, a barna arcával. A tágra nyitott szemével nézte, hogy mi történik. Ez a kisfiú elsősorban a szüleié, a rokonaié, de ugy anúgy a mi kisfiunk is, a mi gyermekünk, az én gyermekem is, akit ott megszúrtak, aki majdnem meghalt. Csak a kitűnő orvosi segítségnek köszönhető az, hogy életben maradt. Ez már a vég kezdete. Nem tűrhető meg, hogy Buda központjában fényes nappal, délben szabadon grasszálhassanak és azt tegyenek erőszakos, megbolondult emberek, amit akarnak. Ez nem tűrhető! Engem nagyon megdöbbentett az, hogy a busz utasai között nem volt senki, aki segítségére sietett volna ennek a kisfiúnak, akinek folyt a vére. A kispaj tása dugta be az ujját, hogy ne folyjon ki minden vére. Átlépett rajta az egyik ember; elmentek. Egy házaspár távolabbról remegve hívta fel a rendőrséget, és tanúnak is jelentkezett. Bennük azért volt bátorság. De ott senki nem mozdult.
