Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 18 (226. szám) - Az ülésnap megnyitása - Bejelentés mentelmi ügyről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP):
3136 Ami az egyéb adatokat illeti a foglalkoztatottság és a munkanélküliség tekintetében, a foglalkoztatottság az el múlt négy évben nőtt, ma több a foglalkoztatott, mint négy évvel ezelőtt volt. Ez egy nagyon lényeges adat. Nem a munkanélküliség nőtt, hanem a munkanélküliségi ráta, ami azért fontos, mert azt jelenti, hogy többen jelentkeznek a munkaerőpiacon, mint ahány an korábban, és persze, különösen a képzetlen emberek nehezebben találnak munkát. De ez bármilyen furcsa, ellentmondásnak tűnik, ha valaki nem akar belegondolni, de ez pozitív, hogy azok, akik korábban egyáltalán nem jelentek meg a munkaerőpiacon, ma meg t udnak jelenni, többek között azért, mert a kormány olyan intézkedéseket hozott az elmúlt három évben, ami ösztönzi a munkavállalást. A következő ilyen kérdés, hogy hogyan áll az állami költségvetés, illetve általában milyen az államháztartás pozíciója. Az államháztartás kétségtelenül küzd bizonyos problémákkal, különös tekintettel arra, hogy az államháztartási hiány ma magasabb a kívánatosnál. De egyébként a megfelelő mederben történik az államháztartási kezelése. A tavalyi évben az államháztartás hiánya 4, 5 százalék volt, ami azt jelenti, hogy egy igen jelentős hiánycsökkentést hajtottunk végre, a környező országok közül messze a legnagyobb hiánycsökkentést. Az idei tervezett hiány 3,6 százalék GDParányosan, ez azt jelenti, hogy további jelentős hiánycsökk entést valósítunk meg. Az, hogy a költségvetésen belül az államháztartás hiánya elérte áprilisra a 70 százalékot, ez valóban így van. Ez annyira példátlan, hogy 1999ben három hónap alatt érte el az éves hiány mértéke a 70 százalékot, márciusra, most csak áprilisra érte el. Ez az éven belüli folyamatokon is múlik, természetesen itt van egy jelentős eltérés. Egyébként pedig az, hogy naponta és hetente számolni a hiányt, az megint szakmai dilettantizmusnak minősíthető. Ezt azért szeretném megjegyezni. Szeretn ém azt is hozzátenni, hogy az áfavisszaigénylésekkel kapcsolatosan nem 300500 milliárdról, hanem csupán 127 milliárdról, és az 500 ezer cégből 4 ezer cégről volt szó. Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Géczi József Alajos, az MSZP frakcióvezetőhelyettese, “Következzen az újjáépítés és a megértés korszaka Temes megyében” címmel. DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP) : Tisztelt Elnök Ú r! Tisztelt Országgyűlés! Ha az ember elhagyja Kiszombornál a magyar határt, és továbbhalad Csanád és Nagyszentmiklós irányába, Nagyszentmiklóst elhagyva már nemsokára egy rendkívül furcsa vidékre érkezik, óriási belvizek és összefüggő vízterületek borítjá k a tájat. Lent a szerbromán határnál, ami Bánságot átlósan keresztbe metszi, ott pedig egészen katasztrofális a helyzet, hiszen az Óbéga, a Béga és a Temes folyók, amelyek szelídebb időkben pusztán kis csatornának látszanak, elöntötték a tájat, éppen azo kban a napokban, amikor az Európai Unióban szavaztak arról, hogy Romániát is felveszik majd az európai nemzetek közösségébe. Az öröm és a baj együtt jelentkezett Románia számára, körülbelül 30 ezer hektárnyi területet öntött el a víz, ez egy fél balatonnyi terület, szerb oldalon 5 ezer hektár körülit, de ami még fájóbb, hogy ebbe bizony nagyon szép számmal belekerültek települések, különösen Újvár, a hozzá tartozó Ótelek, Jánosfölde, Torontálkeresztes, Torontálgyülvész és néhány más falu, valamint egy távol abbi területen Bodófalvát is részben elöntötte a víz, Szerbiában két települést öntött el. Tehát egyszerre jelentkezett a katasztrófa, és ez felszínre hozta a meglévő ellentmondásokat. Ki kell mondanunk, hogy Romániát nyilvánvalóan felkészületlenül érte ez az árvíz, és a töltés nem is ott szakadt át, ahol várták, és a román illetékes szervek nem voltak a helyzet magaslatán, ezért az ottani sajtó bizonyos hétköznapi nacionalizmussal próbálta ezt a zavart fedezni. Sajnos, Romániában az a helyzet, hogy a román ság egy része még mindig nem képes azt tudomásul venni, hogy ez a vidék 80 év óta az övéké, és azonnal begörcsölnek, ahelyett, hogy a megértés irányába haladnának.
