Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 17 (225. szám) - Az ülésnap bezárása - ELNÖK (Harrach Péter):
3127 A kormánynak az a szándéka, hogy amennyiben lehet, úgy hatékonyságnöveléssel, a piaci verseny beindításával ezeket a temetési költségeket próbáljuk meg elviselhetővé, ha úgy te tszik, piaci alapon leszorítottá tenni, éppen annak érdekében, hogy fájdalmukban, gyászukban az állampolgárok képesek legyenek halottaikat méltó módon eltemettetni, úgy, ahogyan ők szeretnék. Ugyanakkor szeretném elmondani azt is, hogy nyilván, ahogy ön fo galmazott, a helyben szokásos legkisebb összeg így, nyilvánvaló módon, ha lenne ilyen, hogy mindenkinek állami temetés jár, ami azért még sohasem volt, és valószínűleg nem is lesz, de nagy igazságtalanságot szülne, hiszen egy drágább temetőbe eltemettetni az állam pénzén egy saját halottunkat, az nyilvánvalóan lényegesen nagyobb állami kiadással járhatna. Tehát ez egy nagyon nehezen, mondhatnám, sehogyan sem megvalósítható ötlet. Ami a kéményátvizsgálási díjat illeti, lehet, hogy egy olyan térségben, ahol n em volt egyetlenegy baleset sem a kémények hibás működéséből vagy dugulásából eredően, úgy élik meg, hogy ez felesleges dolog. Az is lehet, hogy ha kéményseprőt látnak, akkor csak jut eszükbe, hogy meg kell fogni az első gombot, és kívánni kell valamit, de a kéményseprőnek gyakorlati hasznát nem látják. De szeretnék arra emlékeztetni, hogy sajnos több magyar család halt meg olyan balesetek miatt, amikor a kémények vagy eldugultak, vagy eleve szabálytalanul voltak építve, vagy nem tudta őket átjárni a füst, vagy valami olyan anyag került bele, ami aztán később kigyulladt, és ez okozott családi tragédiákat. Amikor szóba került, hogy egyáltalán egy komoly kéményátvizsgálás történjen ebben az országban, az sajnos minden egyes esetben olyankor történt, amikor csa ládok, emberek haltak meg amiatt, hogy ezek a kémények nem működtek rendesen. Ezért úgy hiszem, hogy ha arra a kérdésre keresünk választ, hogy a különben bosszantó és több ezer forintba kerülő kéményseprői kéménykukkolás valójában miért történik, az valójá ban azért történik, mert annak az állampolgárnak a biztonságát szolgálja, akinek a kéményét egy szakember szakszerűen ellenőrzi. Ehhez nem férhet kétség, és úgy hiszem, hogy ha még bosszankodunk is, az ember ezt megértve kifizeti azért, hogy ne kelljen meg halnia senkinek amiatt, mert egy kémény eldugul. Arra a kérdésre - ha már így kérdést csinált a napirend utáni felszólalásból , hogy vane a kormánynak elképzelése annak érdekében, hogy egy nyilvánvaló módon elöregedő vidéki Magyarországnak hogyan lehet m egoldani a problémáit, hogyan lehet választ keresni arra, hogy mindenki azonos színvonalú szolgáltatásokat kapjon, hogy kapjon állami szolgáltatásokat, hogy az idősebbekről való gondoskodásnak konkrét, helyben kézzelfogható jelei legyenek, meg kell nyugtas sam önt, hogy igen, ez a munka beindult, és a törvényhozási háttere is szépen fejlődik. Ezt a munkát különben úgy hívják, hogy többcélú kistérségi társulás. A kormánynak az a szándéka, hogy a többcélú kistérségi társulásokban próbálja meg a legkisebb telep ülésre is azonos szintű állami szolgáltatások képében odavinni mindazt, amit nagyobb, modernebb településeken az emberek ma már biztonsággal élvezhetnek. Vagyis bízom abban, hogy a következő években megvalósul az a magyarországi tétel, hogy az ember bármil yen nagyságú településen lakik, azonos minőségű állami szolgáltatásokat élvezhet. Köszönöm szépen. Az ülésnap bezárása ELNÖK (Harrach Péter) : Tisztelt Országgyűlés! Az ülésnapot berekesztem. Mivel éjfél elmúlt, ma reggel 9kor folytatjuk munkánkat. Köszönöm szépen. (Az ülésnap 0 óra 4 perckor ért véget.)
