Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 17 (225. szám) - A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról és a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KÖRÖMI ATTILA (független):
3117 döntéseitől, el kellene ismernünk azok emberiség elleni tartalmát, és semmissé kellene nyilvánítani ezeket a korabeli magyar közlöny hasábjain közzétett ítéleteket. Amennyiben az alkotmányügyi bizott ság, illetve az államtitkár úr, a kormányzat úgy véli, hogy ez a módosító indítvány nem igazán ebbe a törvénymódosító javaslatba illik, akkor szívesen venném, ha önálló törvénymódosítás formájában hoznák ide a tisztelt Ház elé. Köszönöm a figyelmet. (Taps a függetlenek és a Fidesz soraiból.) ELNÖK (Harrach Péter) : Körömi Attila képviselő úrnak adom meg a szót. KÖRÖMI ATTILA (független) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Miután a kormány elénk hozta az állampolgársági törvény módosításá ra a maga javaslatát, ez módot adott számomra is, és ahogy hallottam, Lezsák Sándor képviselőtársam számára is, hogy - bevallom - a kormány előterjesztésének ürügyén hozzátegyük a magunk meglátását ehhez a rendkívül feszítő és súlyos problémakörhöz. Hiszen a kormány nyilvánvalóan a december 5ei népszavazás kudarcán okulva, mégiscsak valamiféle lelkiismeretfurdalásból valami szépségflastromot szeretett volna ajándékozni azon magyar testvéreink számára, akik beköltöznek kisMagyarország területére, és itt v alami látszatkönnyítésekkel szeretné az ő állampolgársághoz való hozzájutásukat segíteni. Én a kormány ezen szándékához hozzászólni nem kívánok, hiszen én ezt valóban a szó legszorosabb értelmében csak szépségflastromnak tudom értelmezni, ez a valódi probl émát nem oldja meg. Az én módosító javaslatom a valódi probléma megoldására törekszik, nevezetesen - nagyon egyszerűen el lehet mondani : a Kárpátmedencei magyarság számára egyoldalú nyilatkozattétellel, melyet a köztársasági elnökhöz kell benyújtani, a benyújtás napjától magyar állampolgárságot tudnak szerezni. A méltánytalanul rövid, ötperces időkeret nem teszi számomra lehetővé, hogy egy hozzászóláson belül bemutassam azt a jogi érvelést, amely ezt a politikai akaratot erősebbé teheti. Tehát nem a jogi érvelés kapcsán lehet egyoldalú nyilatkozattétellel az Országgyűlésnek engedélyezni a határon túli magyar testvéreink számára, hogy állampolgársághoz jussanak, illetve visszaszerezzék a magyar állampolgárságukat, hanem ez a jogi érvelés csak a politikai a karatot tudja erősíteni, tehát kérem, ne ebbe kapaszkodjanak bele; ugyanakkor bemutatása mindenképpen indokolt lenne a tisztelt Ház előtt, amely öt percbe sajnos nem fér bele, ennek csak a végkonklúzióját szeretném önökkel ismertetni. Az anyagot GaudiNagy Tamás készítette, ezt én magam is megismertem; nem a postás szerepét játszom a tisztelt Ház előtt, magamévá tettem az ő eszmefuttatását, és saját magam által készített módosító javaslattal jöttem ide az előterjesztő és az Országgyűlés elé. Az ő eszmefutta tása nem kevesebb, mint minimum másfél tucat jogszabály áttanulmányozása után került papírra vetésre, ezek a jogszabályok pedig az 1921. évi 33. törvénycikkelytől az 1999. évi egyik törvényig nyúlnak; az összes jogszabály a magyar állampolgárság történetét viszi végig a trianoni döntéstől egészen az 1999. évi azon törvényig, amely hatályon kívül helyezte az úgynevezett baráti államokkal kötött kétoldalú szerződéseket, amelyek gyakorlatilag jogfosztást hajtottak végre, eltörölték a kettős állampolgárságot pé ldául Csehszlovákiával, a Szovjetunióval és Romániával. Azonban a volt Jugoszláviával még ilyen szerződést sem kötött a Magyar Népköztársaság, ezért ennek a jogi okfejtésnek a végkövetkeztetése az, hogy a Délvidéken élők, mármint azok és azok leszármazotta i, akik az 1941es visszatéréskor a Muravidéken, a Baranyaháromszögben és Bácskában éltek, a mai napig magyar állampolgárok, állampolgárságuk lappang. Ezt a magyar állam soha nem ismerte el, azonban soha senki nem is fosztotta meg őket állampolgárságuktól aszerint, ahogy az állampolgárságot el tudják venni akár államok politikai akaratból. Mismásolt a politika egészen 1921től 1999ig, azonban a politikai akarat mindig gyenge volt ahhoz, hogy ennek a mismásolásnak a tetejére feltegye a koronát, és azt mond ja, tisztelt Kárpátmedencei magyarok, önök magyar állampolgárok, hiszen önök a szülőföldjüket nem hagyták
