Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 11 (224. szám) - Mit „teljesített három év alatt a Medgyessy-Gyurcsány-kormány” című politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter:
2923 rajzfilmbotrány, vádemelés Lendvai Il dikó kampányfőnök ellen, hogy csak néhány példát soroljak. (Cöcögés az ellenzéki padsorokból.) De a zűrös ügyekből nem maradt ki a kisebbik koalíciós párt sem, az SZDSZ sem. Közbeszerzés nélküli pályázatok az SZDSZ kampányában tevékenykedőknek. Kakaóbiztos számítógépek kétszeres áron. 37 ezer forintos órabér a volt SZDSZes képviselőnek, hogy Wekler Ferenc és Demszky Gábor botrányairól már ne is beszéljünk. Máig nem adott választ Medgyessy Péter arra a kérdésünkre, hogy mit értett az alatt, amikor azt mondt a, hogy az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel. Gondolom, majd a viszontválaszban elhangzik, hogy a Fidesznek nincsenek javaslatai, nem voltak javaslatai az elmúlt három év során sem. Hát akkor néhány adatot hadd ajánljak az önök figyelmébe! 2003 májusa és 2005 áprilisa között az elmúlt két évben, míg a kormány 182 javaslatot tett le a Ház asztalára, addig a Fideszfrakció 158at. Alig van különbség. 2002 óta, a kormányváltás óta több mint kétszáz javaslatot tettünk le a Ház asztalára, 116 törvényjavaslatot nyújtottunk be, és 85 országgyűlési határozati javaslatot. Önök ezek közül alig támogattak valamit. Talán azt is mondhatnánk, hogy mi, a Fideszfrakció száz lépéssel a Gyurcsánykormány előtt jár. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Az azonban mindenképp en elgondolkodtató, hogy még azokat a javaslatainkat sem támogatták önök, amik az önök korábbi választási ígéreteire vonatkoztak - még ezeket sem támogatták. Így aztán végezetül nem is tehetek mást, mint hogy a Pester Lloydnak az egyik legutóbbi számában m egjelent írásból idézek önöknek. Ebben ez olvasható: Magyarországnak nem száz kis lépésre van szüksége, hanem egy nagyra (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Kormányváltására!) , Gyurcsány Ferenc lelépésére. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Nagy taps az ell enzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Megadom a szót Kóka János miniszter úrnak, aki az SZDSZfrakció időkeretének terhére mondja el felszólalását. Önt illeti a szószék. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: A 43. öltönyben!) DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselők! Tisztelt Ház! Próbáljuk meg más stílusban! Magyarország vagy fejlődik, vagy hanyatlik. Ez nem tud másképp lenni, Magyarország nem tud hosszabb ideig egy helyben állni. Egyszerűen a rendsz erből hiányzik az a lehetőség, hogy megállunk és pihenünk. Demokráciánk sajátossága, hogy a fejlődés soha nem állhat le. Itt nem egyszerűen emberi mohóságról van szó, nem arról, hogy több pénz legyen a zsebünkben. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Magy arország akkor működik jól, akkor stabil, akkor tud emberi lenni és szolidáris, ha a gazdaság folyamatosan fejlődik. Csak a gazdaság fejlődése teheti elviselhetővé az élet nehézségeit. Minden reményünk a fejlődésre alapul: lakás, nyaraló, autó, jobb iskola , hosszabb és egészségesebb élet, több pihenés (Lengyel Zoltán: Helikopter.) , több kultúra mindmind a gazdasági fejlődés alapján szerezhető meg. Magyarország egyszerre van jó és rossz helyzetben. Jó helyzetben vagyunk, mert tizedik éve folyamatosan növeks zik a gazdaság, évi 4 százalékos ütemben fejlődik. A gazdaságot az export és a beruházások vezérlik, az elmúlt száz évben soha nem volt ilyen mértékű és ilyen hosszan tartó a fejlődés. Csökken a költségvetés hiánya, jól teljesít a tőzsde, csökken az inflác ió (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Mihez képest?) , és erős a forint, talán túlságosan is erős. De rossz is a helyzetünk. A felnőtt, a 40 év feletti nemzedék túlságosan rosszkedvű és keserű. Ismerve az elmúlt évtizedeket, ez sok szempontból érthető. Csakhogy aki keserűvé válik, az könnyen feladja. A keserű ember nem vállalkozik, nem kezdeményez, nem hiszi, hogy képes megoldani az életét. Magyarországnak ettől a tehetetlenségérzéstől kell mindenekelőtt megszabadulnia. Ez döntően kulturális kérdés, a po litika ebben a megszabadulásban játszhatna katalizátor szerepet - de nem
