Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 10 (223. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - JUHÁSZ GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár:
2823 egyszerű ember ebben az országban, ha a kormányzat nem találja a sport helyét? Biztosan azt, hogy nincs helye, nincs fontossága, nincs igazából megfelelő helye eb ben az országban a sportnak, az egészséges életmódnak. A testnevelő tanár, az edző, a sportvezető ugyanezt érzi. Mit kellene tenni? Vissza kellene szerezni a társadalomban eddig meglévő bizalmát a sportnak. A sporttársadalom bizalmát is vissza kellene szer ezni. Azonnal be kellene vezetni a mindennapos testnevelést, megemelni a sportműhelyek támogatását, s ezzel bizonyítani, hogy a sport a nemzeti kultúra teljes jogú része, részese, mint bármely más kulturális terület. A létesítményfejlesztést be kellene ind ítani, hiszen ezzel munkahelyeket lehetne teremteni. És be kellene fejezni az áskálódó, megosztó, “hogyan nem lehet” politizálást, hiszen nincs jobboldali egészség, nincs jobboldali sporteredmény, nincs jobboldali nemzet. (Az elnök csengetéssel jelzi az id ő lejártát.) Azt gondolom, hogy erre nagyon figyelni kellene. Mi, a Fidesz mindenféleképpen partnerek kívánunk lenni abban, hogy ez a kérdés megoldódjon ebben az országban. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Világosi Gá bor) : Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki felszólalni. Megadom a szót Juhász államtitkár úrnak. JUHÁSZ GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselő Úr! Ott folytatom, ahol ön abbahagyta. Ha ön ú gy gondolja, és ebben teljesen egyetértünk, hogy az áskálódó, megosztó politizálást be kellene fejezni, akkor azt kérném, hogy ha lehet, ennek megfelelően ön is változtasson egy kicsit. Hiszen azt, amit ma itt elmondott annak kapcsán, hogy mintegy 130 évve l ezelőtt volt az első magyar nyilvános, és mondhatnám, Angliát kivéve, Európában is az első nyilvános kültéri sportesemény, gróf Eszterházy Miksa, aki ezt annak idején összehozta, maga is szemlesütve hallgatta volna, amit képviselő úr most itt nagy hirtel en a mi fejünkre olvasott. Ebben azért van néhány gondolat, amire muszáj reagálni. Az egyik, hogy soha nem mondta, a magyar parlamentben pedig no pláne soha senki sem mondta, hogy adott esetben a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke lenne a doppingügyekért a f elelős. Úgyhogy tisztelettel kérném önt, hogy ha máskor Schmitt Pálról beszél, ilyen nexusban még említeni sem érdemes, hiszen nyilván ön sem gondolta úgy, hogy őt valamilyen felelősség terhelné a doppingbotrányok miatt. Mi sem mondtuk így sosem, hogy fele lősség terhelné, ezért nem is értem. Így aztán semmi köze nincs is ahhoz az újraválasztásának, hogy bizony az atlétikai sportban elég jelentős presztízsveszteség érte a magyar sportot is. Ami szintén elhangzott, hogy pénzügyi értelemben micsoda forráskivon ás történik ebből a szektorból, pusztán csak az igazság kedvéért hadd mondjam el, hogy a sportcélú állami támogatás mértéke 2000ban durván 9,5 milliárd volt, 11,2re sikerült év végére kihozni. Ez 2002ben 17 milliárd volt, 2003ban 14, 2004ben 16,6 és 2 005ben 20,7 milliárd forint. Ez azt jelenti, hogy nemes egyszerűséggel nem felelnek meg ezek a számok annak, amit ön állít. Persze, nem férhet kétség hozzá, hogy jó szándékkal mondja, amit mond, de szeretném arra is felhívni a figyelmét, hogy a tények mak acs dolgok, a számok pedig olyanok, hogy könnyen összehasonlíthatók még a laikus közvélemény számára is. Kérem önt, hogy mindig az igazságnak és a tényeknek megfelelő számokat használja. Azt a kérdést feltenni, hogy vane a kormánynak elképzelése a magyar sporttal kapcsolatosan egy olyan időszakban, amikor éppen közigazgatási egyeztetés alatt van a magyar nemzeti sportstratégia, és ön ezt biztosan tudja, hiszen több mint hatvan alkalommal különböző szervezetekkel, sportszakmai képviseletekkel egyeztették ez t a kérdést, egy ilyen időszakban ezt feszegetni és azt mondani, hogy nincs, amikor éppen kidolgozás alatt áll, úgy hiszem, csak hangulatkeltés. És mivel ismerem a képviselő úr munkásságát, biztos vagyok benne, hogy nem hangulatkeltési céllal mondja. (9.10 )
